maybe with you

00.08

"Most vagy bent van vagy nem, gondoltam és minden mindegy alapon benyitottam. Hát nem kellett volna."

A szobában ott volt Charles, csak hogy ne essen félreértés, és ott volt a barátnője is. És, hogy diplomatikusan fogalmazzak, eléggé egymásra voltak hangolódva. Annyira hogy Charleson már nem volt póló.

-Khhm!-köszörülöm meg a torkom az első sokk után, mire szétrebbenek. Úgy döntök hogy, az idő szűke miatt, eltekintek a körülményektől és a lehető leggyorsabban össze kaparom Charlest.

-Nagyon sajnálom hogy megzavartalak titeket,-folytatom elég gúnyos hangsúllyal-de Charles, körülbelül tizenöt perc múlva a kocsiban kell ülnöd, és ha jól látom még sehogy sem állsz!

-Baszki!-káromkodik egyet mikor felfogja mit mondtam neki. A csajt egy egyszerű mozdulattal arrébb rakja a kanapén és őrült tempóban kezdi keresni a cuccait. Épp az aláöltözetét adom a kezébe mikor a csaja elég undok arccal elém áll, oké lehet hogy megnéztem Charles tökéletes hasizmát miközben átöltözött.

-Mégis ki vagy te?-néz rám olyan tekintettel amivel ölni lehetne. Lehet hogy nem az zavarta hogy végig mértem Charlest.

-Charles versenymérnöke.-válaszolom teljes nyugalommal és látom rajta hogy ettől még jobban fel megy benne a pumpa.

-Aha. És miért törsz rá más emberekre kopogás nélkül?-kérdezi kissé idegbetegen.

-Szivi, én kopogtam. Az hogy te nem hallottad mert mással voltál elfoglalva nem az én hibám. És hogy miért, hogy is fogalmaztál,-tettetek gondolkodást-törtem rátok. Igen, nos azért mert Charles versenyezni van itt, és a verseny körülbelül tíz perc múlva kezdődik!-magyarázom neki tipikusan a hülyéknek szánt mosolyommal.

-Induljunk!-szakít félbe Charles, aki valami bámulatos gyorsasággal öltözött fel, és valószínű szeretné megakadályozni hogy a csaja ki kaparja a szemem. Engem nem kell sokáig kérlelni, egyből elindulok de a csaj visszahúzza Charlest és búcsú csókot akar neki adni, hát nem aranyos?

-Bocsi de erre most nincs időnk!-szakítom félbe a mozdulatot azzal, hogy egy határozott lökéssel az ajtó túl oldalára varázsolom Charlest.

-Szia!-integetek vissza a csajnak arcomon egy kedvesnek szánt, de inkább vicsorgásra emlékeztető, mosollyal. A csaj meg tudott volna fojtani, már az arcából ítélve.

A boxba futólépésben érkezünk. Charles egyből megy a kocsihoz én pedig elfoglaltam a helyem Fred mellett. Mielőtt felteszem a fejemre a fejhallgatót veszek egy nagy levegőt és pár pillanatra lehunyom a szememet.

-Minden rendben?-néz rám Carlos mérnöke.

-Persze! Csak azon filózok miért te kaptad a kezelhetőbb pilótát!-nézek rá egy kényszeredett mosollyal.

-Mi a baj Charles-sal?-kérdezi és érdeklődve néz rám. Szóval Chares csak velem egy tapló, jó tudni.

-Semmi! Csak inkább a barátnőjére hangolódik a kocsi helyett amit nem érez jónak!-válaszolom és a hangomba talán egy kicsit több felháborodás vegyül mint azt szeretném.

-Mind csinálnak ilyet néha!-védi meg Charlest és erre nem tudok mit mondani. Persze, biztosan, csak lehetne hogy ne akkor mikor dolgom van? A legrosszabb az egészben az hogy a kis akcióm nem valószínű hogy jót tett a kapcsolatunknak.

-Radio check!-szakít ki a gondolataim közül Charles hangja.

-Tiszta! Hallak!-válaszolok.-Bár jobb lenne ha nem hallanálak.-teszem hozzá motyogva.

-Tessék?-kérdez vissza Charles. Upszi, lehet hogy az utolsó mondatot is hallotta.

-Ezek szerint te is hallasz!-terelem a témát, majd oldalba vágom a mellettem ülő férfit, aki majdnem leesik a székéről annyira nevet rajtam.