A vágy uralma

1. rész

- Ébresztő Lisa!! Le akarod késni a vonatot? - dörömbölt az ajtón a bátyám

- Ébren vagyok hagyd már abba - nyöszörögtem neki, az ágyban hemperegve

- Tényleg? - nyitott be az ajtón

- Menj már ki - dobtam hozzá az egyik párnámat

Felkeltem és elkezdtem gyors tempóban készülődni. Nagyjából 20 perc múlva már kész is voltam. Lebattyogtam a lépcsőn és vonszoltan magam után a bőröndöm.

- Nem tűnsz túl lelkesnek - vigyorgott rám a bátyám, Nick.

- Megyünk? - kérdeztem

- Hova sietsz ennyire? A vonat nem csak 9kor jön? - húzta fel az egyik szemöldökét és kérdően nézett rám

- Mennyi az idő?

- 7:50. - felelte és gúnyos mosolyt húzott a szája szélére

- Te barom!! Minek sürgettél akkor ennyire? - förmedtem rá indulatosan

- Gyere egyél reggelit aztán elindulunk.

Leültem az asztalhoz es magam elé vettem egy szelet kenyeret és megkentem lekvárral. Gyorsan elmajszoltam majd felpattantam az asztaltól.

- Na indulhatunk? - kérdeztem tőle izgatottan

Kezdett elszállni belőlem a reggeli fáradtság és már izgatottan vártam az első napom az egyetemen.

- Indulhatunk - felelte Nick.

Gyorsan bepakolta a cuccaim a kocsiba, majd elindultunk a vasútállomásra. Pár perc múlva oda is értünk. Nick segített a peronra vinni a bőröndömet.

- Na akkor kezdődik a nagy betűs élet drága húgom.

- Ne mondd már ezt. Sokáig a nyakadon fogok még lógni. - nevettem el magam.

- Remélem is. - felelte és ő is elnevette magát.

A vonat beállt a 7. váganyra. Gyorsan elbúcsúztam Nicktől es felszálltam a vonatra.

Az út gyorsan eltelt, közben zenét hallgattam és merengtem ki az ablakon.

A campus bejáratához értem és megálltam körbe nézni. Mindenhol sürögtek-forogtak a fiatalok és a bőrönd gurulásának a hangja árasztotta el a campus udvarát.

- Jajj bocsánat. - vágtam rá reflexből, a nagy merengésemből egy ütközés zökkentett ki

- Nem tudsz vigyázni? - szólt hozzám egy göndör szőke hajú lány, aki éppen vagy 3 bőröndöt vonszol maga után.

Vele sem leszünk öri barik

Elindultam be fele a campusba és a portán meg is kaptam a szobám számát és néhany papírt, amit alá kell írnom. A 172-es szoba lesz az enyém és egy Kitty Wagner nevű lányé.

Bementem a szobámba és szembe egy kanapé fogadott, vele szemben egy tv-vel. Egy keskeny, pár méteres folyosó vezetett az előszobába ahol egyből jobbra egy igen jól felszerelt konyha található.

A szobák el voltak különítve, az egyik szobába a bal oldali falánál lehetett bemenni, a másik szobába pedig a jobb oldali falnál. A fürdő a bal oldali szoba mellett helyezkedett el.

A lakótarsam még nem érkezett meg, de izgatottan vártam. Nem akartam elfoglalni egyik szobát sem, amíg ő meg nem érkezik.

Már 3 óra eltelt az érkezésem óta, de a lakótársam még mindig sehol sem volt. Lementem a titkársagra és megkérdeztem, hogy mi történt.

- Elnézést kérünk hölgyem, de a lakótársa visszamondta a kollégiumi szolgáltatást, ezért most bonyodalmak akadtak. De ne aggódjon, nem marad lakótárs nélkül. - közölte velem az egyik titkárnő.

Hátat fordítottam és elindultam vissza a szobámba. A folyosón több egyetemistaval is összefutottam, akik kedvesen köszöntek.

Szia, Amber vagyok. Gondolom új vagy itt, ha nem bánod akkor szívesen körbevezetlek. - kicsit megdöbbentem ettől a hirtelen letohanastól ezért válaszként csak bólintottam egyet

Hirtelen egy erős férfi kar karolta át Amber vállát.

- Szia édes - mondta neki, majd enyhe csókot lehelt az ajkaira.

- Ő itt egy újonc, ő pedi...

-Lisa. A nevem Lisa. - szakítottam félbe a mondatát.

- Lisa, ő itt a barátom David.

- Örvendek. - felelte, és egy pimasz mosolyt húzott a szája szélére

- Na indulhatunk? - kerdezte Amber

- Igen, mehetünk. - eindultunk és körbevezetett a campuson, majd a szobám elé érkeztünk.

- Na akkor ennyi volt, ha segítség kéne szólj nyugodtan. - ajánlotta fel Amber

- Köszönöm szépen - mosolyogtam rá, majd bementem a szobába.

Amint beléptem a lábaim a földbe gyökereztek.

- Hát ez meg? - néztem kérdően az előttem lévő kanapén ülő 3 fiúra.

- Szia szépségem. - köszöntött az egyik fiú, miközben barna tincsei közé túrt a kezével.

- Nem vagyok a szépséged. Ez az én szobám. Megtennétek, hogy kimentek?

Felállt a kanapéról az egyik srác és felém sétált. Szemei kékek, haja barna és egy tincs a szeme elé lógott. Válla széles és a póló ahogy ráfeszült kilátszottak az izmai.

Felém nyújtott egy lapot amin a szoba száma állt. 172, ez szerepelt rajta.

- Ez hogy lehet? - néztem fel rá

- Nem lehet, hogy te vagy rossz helyen kislány? - hajolt le hozzám és suttogta a fülembe.