A vágy uralma

21. rész

Amint a lépcső tetejére értem egy iszonyat hangos lövés történt. A fülemhez kaptam a kezem és a földre estem.

A levegő megdermedt körülöttünk.

Pár percig csak a földön térdeltem és mozdulni sem mertem. Nem tudtam, hogy ki lőtt és, hogy vajon megsérülhetett-e valaki.

- Lisa, Lisa... jól vagy?? - mondogatta mellettem Lucas

Felemeltem a fejem és ránéztem. Végig néztem a testén és láttam, hogy nem sérült meg. Kicsit megkönnyebbültem és megöleltem.

- Jól vagy? - tette fel a kérdést újra

- Igen - feleltem

Felálltunk a földről és lenéztünk a földszintre. Ott állt a hatalmas szoba közepén Tom, egy pisztollyal a kezében.

- Neked teljesen elment az eszed? - rohant le hozzá kiabálva Lucas

Pár percig csak néztem őket, majd eszembe jutott Henry. Megfordultam és ott feküdt a földön egy hatalmas vértócsában. Összeszorult a gyomrom ennek láttán, de megkönnyebbülést is éreztem.

- Gyere Lisa, keressük meg Kentint - szólt fel nekem Lucas

Csak álltam egy helyben és mozdulni sem tudtam. Mintha meg sem hallottam volna, amit Lucas mondott. Álltam és néztem az apámra, aki lehet most meghalt. Bármennyire is fáj ezt kimondani, de ő mégis csak az apám. Még azok ellenére is amiket tett velem és Nickel.

- Gyere, menjünk - feljött értem Lucas, átkarolta a vállam, hogy levezessen

Ő is megtorpant amikor észre vette Henryt a földön.

- Hívok egy mentőt - mondta Lucas

Elővette a telefonját és elintézte a hívást. Levezetett a lépcsőn és kimentünk az épületből.

- Jól vagy, ugye? - kérdezte

- Igen, csak kicsit sok volt most ez... az elmúlt időszak... de úgy néz ki most vége - próbáltam összeszedni a gondolataimat

Közben megérkezett a mentő és egy rendőr is érkezett. Tom bevezette őket és megmutatta, hogy hol van Henry. Nagy volt a káosz, a mentősök ki-be futkoztak az épületből. A rendőrök odajöttek hozzánk és kérdéseket tettek fel. Nem igazán tudtam válaszolni, eléggé sokkos állapotban voltam még, ezért a kérdésekre Lucas válaszolt.

- Majd én elintézem, kösz srácok - lépett oda a rendőrökhöz Tom

- Figyelj Lisa. Most nem vagy olyan állapotban, hogy vallomást tudj tenni. De holnap beviszlek az őrsre, rendben? - néztem rá és csak bólogatottam

- Mégis ki vagy te? - kérdezte tőle Lucas

- Nyomozó, Kentin barátja. - valaszolta

- És hol van Kentin? - kérdeztem

- Nem tudom. Küldtem ki járőröket, hogy megtalálják. Ennél többet nem tehetek. Gyere hazaviszlek - átfogta a derekam és vezetni kezdett

- Majd én hazaviszem - szólt Lucas

Kissé magatehetetlennek éreztem magam. Mintha minden érzést kiöltek volna belőlem... sosem éreztem még így. Valószínűleg csak a történtek miatt van.

Elhagytuk Tommal a helyszínt és éreztem, hogy kezdek jobban lenni.

- Jobban vagy? - kérdezte

- Igen. Miért nem mondtad el, hogy te vagy a nyomozó?? Teljesen zavaros most minden... - mintha egy hatalmas szürke ködben lennék

- Kentin beszervezett, mint cserediák az egyetemre, hogy szemmel tudjalak tartani. Ms. Torrest pedig Henry manipulálta és zsarolta. Azt akarta, hogy neked minél rosszabb legyen. Azért nem mondtam el, mert Kentin erre kért. - válaszolta

- De miért tett ilyet? Meg hová tűnhetett? - kérdezgettem Tomot

- Nem tudom. Ez semelyik tervnek sem a része, hogy csak úgy eltűnjön. - felete Tom

- Mi van azzal a pendriveal, amit a lakásán találtatok? - kérdezte

- Jajj tényleg a pedrive és a levél. Hát teljesen egyértelmű, hogy Henry keze van benne... - matatni kezdtem a zsebemben

- Nem találom - kissé kétségbe estem

Éreztem, hogy egyre erőteljesebben és szaporábban ver a szívem. Mintha már levegőt sem kapnék.

- Hé Lisa... Lisa... - Tom gyorsan félre állt az autóval

- Vegyél mély levegőt. Lisa, nézz rám. - tettem amit mond

- Mély levegő be-ki, be-ki. - mondogatta

Nem éreztem a hatását de levegőt már könnybben vettem. Annyira megijedtem, hogy a kezét is elkezdtem szorítani.

- Jólvan. Nyugalom. Folytasd... mély levegő be-ki és újra.

Pár perc múlva jobban lettem. A szívem is normálisan kezdett verni és már nem érzem, azt sem, hogy meg akarnék fulladni.

- Jobb? - kérdezte

- Igen, köszönöm. - észrevettem, hogy a kezét fogom és hirtelen elrántottam

- Jajj, ne haragudj - kicsit elszégyeltem magam

Tom csak vigyorgott és tovább indultunk.

- Szóval a pendrive... - kezdtem el a mondatom újra de Tom a szavamba vágott

- Nem számít. Majd visszatérünk rá. - mondta

Pár perc múlva már a campus előtt voltunk. A kapuban állt Amber és David, amint kiszálltam Amber a nyakamba ugrott és megölelt, majd amikor Tom is kiszállt a kocsiból Amber konkrétan megtámadta.

Kicsit vicces volt a jelenet, ahogy David próbálja távol tartani Tomtól, én pedig a háttérben nevetgélek.

Ez a nevetgélés nem tartott sokáig. A távolban megpillantottam egy igazán ismerős alakot, de az amit láttam teljesen lesokkolt.