A vágy uralma

19. rész

- Kérlek fegyelmezzétek meg magatokat! - szólt oda hozzánk Ms. Torres

Nem bírom elviselni Tom viselkedését. Egy kicsit sem veszi figyelembe, hogy még vigyáznom kéne és óvatosan kell az edzéseket végrehajtanom.

Az elmúlt pár napban végre nem volt gondom se apámmal, se Kentinnel, erre kapok egy másikat.

- Tom, gyere ide kérlek - Ms. Torres magához hívta Tomot

Pár perc múlva visszajött hozzám.

- Vege az edzésnek - jelentette ki

Elindultam be a campusra.

- Hé várj! - kiáltott utánam

- Mi az? - kérdeztem

- Később menjünk el a sarki kávézóba. Meg kéne írni az edzéstervet - mondta Tom

- Azt itt is meg tudjuk írni - mondtam

- Egy kávézó azért nyugisabb és kellemesebb lenne. Na benne vagy? - kérdezte kedvesen, ami elég meglepő

- Benne - kicsit elgondolkodtam mielőtt válaszoltam volna

Elindultam vissza a lakásba. Igazából nem épp ez a legjobb alkalom arra, hogy elhagyjam a campust. De végülis nem egyedül leszek.

Letusoltam és átöltöztem, majd lementem az udvarra és Tomot vártam. Pár perc késéssel de megérkezett.

- Te mindig késel? - nevettem

- Haha. Nem. - nevetett ő is

Elindultunk. Amint kiértünk a campusról összerándult a gyomrom és kedvem lett volna visszafordulni, ami miatt meg is torpantam egy pillanatig.

- Minden rendben? - kérdezte Tom

- Igen, persze. Menjünk - nagyot nyeltem és tovább indultunk

Nem gondoltam volna, hogy ez a pár esemény ennyire mély nyomot hagy bennem. Nagyon félve mentem el a kávézóig. Folyamatosan körbe nézegettem és amint valami hangosat hallottam odakaptam a fejem.

Csak pár méter volt a kávézó és a campus között, de úgy éreztem mintha már 30 perce sétálnánk, de végül odaértünk.

- Olyan szép idő van. Üljünk le itt kint. - javasolta Tom

- Ne. Bentre üljünk - mondtam neki rögtön, amint kimondta, hogy kint üljünk le

- Ooooké. Nagyon fura vagy... - elindultunk be és leültünk a sarokba egy asztalhoz

- Na jó. Mostmár elmondod mi ez az egész? - kérdezte Tom

- Mire gondolsz? - kérdeztem

- Öt percet sétáltunk Lisa. Ez alatt az öt perc alatt vagy tízszer csináltál úgy mintha megtámadnának, vagy nem is tudom. Úgy nézelődtél körbe, mintha valaki el akarna kapni... ez kicsit abszurd azért... - elsápadtam miközben ezeket mondta

- Szerintem inkább térjünk a lényegre, amiért idejöttúnk. - mondtam

- Igazából nem azért hívtalak ide, hogy edzéstervet írjunk. - jelentette ki

- Mivan? Akkor miért? - teljesen kiakadtam, amiért feleslegesen kajtattam végig halálfélelemmel a városban

- Ms. Torresről szeretnék beszélni veled. A campuson állandóan megfigyel engem, ezért csak itt tudunk nyugodtan beszélni... - nem teljesen értettem, hogy miről beszél

- Mi az, hogy megfigyel? - kérdeztem

- Figyelj. Nem magamtól voltam ilyen érzéketlen és szigorú veled. Ő kért meg rá. - mondta

- Mi?? Miért? - nem értettem, hogy mi oka lenne Ms. Torresnek erre

- Nem tudom. Amikor elmondta, hogy te leszel a társam, megörültem neki, mert mindig nagyon harcias vagy és amit akarsz, azt mindig véghez viszed. Aztán közölte, hogy minél jobban ki kell fárasszalak és szigorúnak kell lennem. De én nem ilyen vagyok. Nem viselkedtem volna veled így, ha nem kér meg rá. - mentegetőzött

- Akkor miért tetted? Ha én azt mondom neked, hog, menj ki az utcára és állj ki az útra, amig valai el nem üt, megtennéd? - kissé nevetségesnek tartottam ezt a mentegetőzést

- Nem. Ms. Torres megzsarolt. - mondta

- Mégis mivel? - kérdeztem

- Ösztöndíjjal vagyok az egyetemen. Azt mondta, ha nem teljesítem amiket kér, akkor elveszik tőlem, mert jelenteni fog az igazgatóságon, hogy nem veszek részt az órákon. - mondta

- Ilyet nem tehet! Mi tudjuk tanusítani, hogy ott vagy. Nem hiszem, hogy ez ilyen egyszerű lenne. - mondtam neki

- Te mit keresel itt? - felnéztem az asztalunk mellett állt férfira

- Nick! - kiáltottam fel

- Mit csinálsz te itt? Tudod, hogy veszélyes egyedül kint mászkálnod ugye? - dörmögte halkan

Ránéztem Tomra és a legérthetetlenebb fejjel nézett ránk.

- Nem vagyok egyedül Nick. Ő itt Tom. - válaszoltam neki

- Nem érdekel. Gyere. Visszaviszlek a campusra - megfogta a karom és elkezdett kifele húzni maga után

- Hé! - kiáltott Tom

- Nick engedj el. Felhívod ránk a figyelmet. Tommal jöttem és vele is szeretnék visszamenni. Kérlek... - mondtam neki és elengedte a karom

Megrázta a fejét és kisétált a kávézóból.

- Ne haragudj - mondtam neki

- Ki volt ez a tapló és mit akart? Meg mit jelent az, hogy veszélyben vagy? - kérdezte Tom

- Ez a tapló a bátyám Tom. De nem tapló, csak aggódik és meg akar védeni. - mondta neki

- Kitől? Vagy mitől? - kérdezte

- Igazából ez nem lényeges. - mondtam

Nem bízok benne annyira, hogy ezeket elmondjam neki. Ráadásul így, hogy Ms. Torres is ellenem van valamiért.

- Szóval biztos nem tudod, hogy mik a szándékai Ms. Torresnak? - kérdeztem

- Nem. Párszor, amikor beszélt velem megcsörrent a telefonja. Valami fickó hívta a hangja alapján. Biztos erről lehetett szó, mivel az egyik alkalommal előre elmondta, mit kell csinálnom, majd amikor telefonált, azt mondta változott a terv. - mondta

- Honnan tudjam, hogy nem hazudsz? - kérdeztem

- Nem hazudok, esküszöm Lisa. - mondta

- Mégis hogy lehet az, hogy én még sose láttalak a campuson, te meg már örültél, hogy én leszek a társad? Honnan ismersz? - kérdeztem

- Láttakak párszor az edzéseken. És azért nem láttál még mert én fölötted járok kettővel. - mondta

- Ideje lenne indulni. Kezd sötétedni. - mondtam

Visszakísért a campusra. Amint a lakásba értem, hívtam a többieket, hogy fontos dolgokat tudtam meg.