A vágy uralma

25. rész

- Akkor egész éjszaka itt akarsz maradni? - kérdezte, és az arca kezd egyre nyugodtabbá válni

Hogyan lehet egyre nyugodtabb?

- Nem. Nem tudom. Hívd fel a rendőr barátaid, hogy csináljanak valamit vagy nem tudom... de én így biztos nem megyek be az erdőbe... - egyre szaporábban vettem a levegőt

- Hé, semmi baj. Vegyél mély levegőt. Be és ki. Jólvan. - leguggolt mellém, amint észrevette, hogy nem stimmel valami

- Oké. Felhívom őket. Nem megyünk el innen. Ne aggódj - nyugtatgatott tovább

Pár perc múlva sikerült is intéznie egy hívast.

- Mások is telefonáltak már be. Hamarosan kijönnek és átnézik az erdőt. Azt mondta, hogy addig maradjunk itt. - mondta

- Jólvan - egyre hidegebb volt, szóval reméltem, hogy minél hamarabb ideérnek

- Addig én végigjárom az erdő szélét. Nem megyek messze - amint kimondta már el is indult. Hajtotta a nyomozó vére.

- Várj, ne menj el. - kiáltottam utána - Tom. Ne hagyj egyedül - kiabáltam tovább, de csak ment tovább, mint aki nem is hallotta.

Ezt nem hiszem el. Itt hagy. Komolyan mondom itt hagy.

Felálltam és utána futottam, már amennyire ebben a cipőben ez lehetséges volt. Nagy nehezen utol is értem.

- Jól ott hagytál, köszönöm szépen - forgattam meg a szemem

- Csendesebben - hallgatatott el

Ledöbbenve álltam mellette. Hogy beszélhet így velem?

- Nem akarlak zavarni, de jobb ha tudod, hogy te ide velem jöttél, szóval ne fordíts nekem hátat és hagyj egyedül az éjszaka kellős közepén, amikor éppen egy erdő melletti tisztáson vagyunk és az erdőből nem emberi hangok és árnyékok jönnek... - akadtam ki neki teljesen, hozzátenném teljesen jogosan

- Értem én hogy te ilyen nagy és bátor nyomozó vagy de én mindjárt összepisilem magam úgy félek - tettem hozzá

Tom felém fordult és láttam az arcán a megbánást.

- Ne haragudj, igazad van. Csak a kíváncsiság... - felelte

- Jézusom!!! - kiáltottam fel és sikítottam egyet

- Mi az? Mi történt? - nézett körbe

- Az az árny... mögötted volt. Kérlek Tom csinálj valami. Én egy percig sem bírom itt tovább - mondtam neki remegő hangon

- Oké, oké. Nyugodj meg. Maradj végig mögöttem, oké? - elővett a farmernadrágja övéből egy pisztolyt és elindult az erdő irányába

- Jézusom miért hoztál magaddal a randinkra egy pisztolyt? - suttogtam oda neki

- Pont az ilyen helyzetek miatt - súgta vissza

Nem kérdeztem többet csak követtem. Szorosan a nyomában voltam és közben folyamatosan a hátam mögé nézelődtem. Jobbról és balról is folyamatosan ág recsegéseket hallottam és minden egy reccsenésnél konkrétan összerándultam.

- Állj! - suttogta

- Valaki jön erre - mondta

- Mivan? - suttogtam rettentő ijedten

- Hallom a lépteit. Maradjunk egy helyben. Ne félj. - nyújtotta hátra az egyik kezét és én megfogta

Csak álltunk egy helyben és még levegőt sem mertem venni. A lépések egyre hangosabbak voltak és már beszélgetést is hallottunk. Tehát nincsenek egyedül. Egyre jobban féltem. Nem tartom magam egy bátortalan és félénk lánynak, de ebben a helyzetben rendesen remegtem már úgy féltem. Mi van ha most megtámadnak és elrabolnak? Vagy megölnek? Ki tudja kik ezek és mit akarnak.

Az egyik lábammal egy faágon álltam amiről hirtelen lecsúszott a lábam és eltört.

- Ki van ott?? - kiáltotta egy hang

- Mutasd magad vagy lövök - kiabált tovább

- Van nála fegyver - suttogtam Tomnak

- Guggolj le és maradj mozdulatlan - utasította, mire én csak bólintottam egyet és tettem amit mond

Tom pár lépéssel előrébb ment és kiabálni kezdett.

- Itt vagyok. - kiabálta Tom és zseblámpa fénye kezdett cikázni a fák között

- Ki vagy?? - kiabáltak vissza

- Tom - válaszolta

- Itt a rendőrség. Maradjon mozdulatlan, odamegyünk - kiabáltak

Tom visszanézett rám és jelezte, hogy felállhatok. Félénken felkeltem a földről és Tom mellé léptem. Pár perc múlva megjelent három egyenruhás rendőr.

- Tom, haver. Mi a francot csináltok itt az erdő közepén?? - kérdezte

- Rajtunk kívül is vannak még az erdőben. Az erdő szélén árnyékokat láttunk - feleltem neki remegő hangon

- Nyugodjon meg hölgyem. - mondta az egyuk rendőr

- Visszakísérem őket az útra, ti nézzetek körül - fordult a rendőrtársai felé

Nagyjából 10 perc séta múlva már az úton is voltunk. Amilyen gyorsan csak tudtam beültem a kocsiba és feltekertem a fűtést. Tom még beszélt pár szót a rendőrrel, aki valószínűleg nagyon jó barátja. Életem egyik legrosszabb estéje volt, hiába éreztem nagyon jól magam Tommal. És az a csók... eszméletlen volt és minél hamarabb meg szeretném ismételni. De attól még ez az este maga volt a pokol. Minél hamarabb el akartam már innen menni, ezért kiszóltam Tomnak, hogy induljunk.