A vágy uralma

18. rész

- Na sikerült? - kérdezte Amber

Nick nem mondott semmit, csak a kezében feltartotta a telefont.

- Igen - mondta Kentin

- Akkor nincs más hátra, mint elvinni a rendőrségre - pattant fel a kanapéról Amber

- Jobb ötletem van. - mondta Kentin

Kérdően néztem rá.

- A régmúltból van egy nyomozó ismerősöm. Ha jól tudom most valami nagy bűn megelőzési cégnél dolgozik. - mondta Kentin

- Szerinted ő segítene? - kérdezte Nick

- Biztos vagyok benne! - jelentette ki határozottan

- Holnap beszélek vele. Már későre jár szóval én megyek. - mondta, majd hátat fordított és kisétált a lakásból

Nem mondom, hogy vártam valami búcsú ölelésre vagy csókra, de a mai nap után azért jól esett volna.

Másnap korán reggel kezdődött Ms. Torresal az egyik gyakorlati óránk. Kissé hulla állapotban érkeztem meg az órára. Remélem ez a teljesítményemen nem fog változni. A sérülésem óta, most először vehetek részt a gyakorlati órákon.

- Nagyon örülünk Lisa, hogy visszatértél és újra részt tudsz venni az órákon. - jelentette ki és rám mosolygott

- Köszönöm - zavaromban nem is tudtam mit mondjak

- Mivel te most hónapokig nem tudtál kondiban maradni, ezért egy olyan diák mellé teszlek, aki képes téged előre tolni. Ő Tom. - mondta

Tom? Nem is hallottam még csak a nevét sem. Körbenéztem, hogy ki lehet az és egy magas, igen izmos, zöld szemű srác közeledett felém. Barna haját a szél közbe - közbe az arcába fújta, ami miatt egyszer majdnem orra is esett. Megállt mellettem és nem mondott semmit.

- Remek, akkor kezdődhet a páros munka. Bemelegítéssel, aztán pedig hajszával. Hajrá fiatalok! - kiáltott fel Ms. Torres

- Szóval akkor mit csinálunk? - kérdeztem a partnerem

Nem mondott semmit csak elkezdett futni.

- Hát oké - rántottam egyet a vállamon és követni kezdtem

Szerintem már vagy 10 kört is lefuthattunk amikor végre megállt.

- Lassú vagy - mondta, miközben a fűbe dobott kulacsáért ment

- Na ne mondd... - mintha nem tudnám

Mégis mit várt? Több, mint egy hónapig nem sportolhattam. Azt hitte, hogy lefutom neki egyből a maratont?

- Oké. Akkor mehet a 30 táv. Oda - vissza! - néztem rá kissé sápadtan

Igen, tényleg azt hiszi, hogy lefutom neki a maratont.

Elindultam. Miután lefutottam 12 távot meg kellett állnom mert már nem bírtam.

- Ennyire gyenge vagy? Hogyan akarsz így fejlődni? Egyből megállsz miután már egy kicsit is fáj valami - mondta Tom miközbe olyan szigorú tekintettel nézett, hogy meg is ijedtem

- Tudod te egyáltalán, hogy mi történt velem? Persze, hogy megállok ha fáj, tudod nem akarok meghalni. Nem azt mondta Ms. Torres, hogy tegyél a sírba. A nagy megerőltetésrktől még mindig fel tud szakadni a sebem és belső vérzésem lehet. Szóval ne merd nekem azt mondani, hogy gyenge vagyok. - faképnél hagytam

Az ajtóhoz közeledtem és ott állt Lucas aki csak tapsolt.

- Ez igen. Úgy kiosztottad, hogy még én is megijedtem - nevetett Lucas

- Egy seggfej az a srác - mondtam dühösen

- Na jólvan durcika menjünk - nevettet, majd átkarolta a vállam és elindultunk a campus felé

Menet közben összefutottunk Kentinnel és Lucas gyorsan lekapta a kezét a vállamról. Olyan volt mintha nem akarná kellemetlen helyzetbe hozni Kentint.

- Milyen volt az óra fiatalok? - úgy tett mintha érdekelné de valójában csak engem jött ellenőrizni

- Ne aggódj jól vagyok! Apuuu.... - megforgattam a szemeim és eljöttem

Lucas utánam futott.

- Ez meg mi volt? Én ezt már esküszöm nem értem Lisa - csak mentem tovább, mintha nem is hallanám amit mond

- Megállnál végre? - elkapta a csuklóm és megállított

- Mivan Lucas? Mi bajod van már? - förmedtem rá

- Inkább neked mi bajod van? Egyik nap még úgy viselkedsz, mintha érdekelne Kentin, másik nap meg már szinte tudomást sem szerzel róla... Mi értelme van ennek? - kiabált

- Halkabban már! - befogtam a száját a kezemmel

- Ennek az egésznek nincs semmi értelme. Soha nem kellett volna megtörténnie köztünk semminek és akkor most nem lenne ez a huzavona... - mondtam neki már nyugodtabban

- Ő mindig veled volt eddig Lisa. De az ő türelme is véges... meg fogja unni ezt az idézem: huzavonát. És akkor már késő lesz - faképnél hagyott

Végülis igaza van. Kentin mindig ott volt és segített nekem, sőt még meg is védett ha kellett. Tegnap sem hagyott magamra. Ez mind szép és jó de... nem akarok egy olyan kapcsolatba bele menni, aminek nem látom a jövőjét. Mérgezzük csak egymást a jelenlétünkkel és ezzel saját magunknak okozunk fájdalmat. Semmi értelme az egésznek. Jobb lesz ha mind a ketten továbblépünk és nem egymás után kajtatunk.