A vágy uralma

15. rész

- Lisa... Lisa... Lisa... - ingatta meg a fejét Lucas, amint beléptem az ajtón

- Most miaz? - kérdeztem vissza

- Éjszakai bagoly lettél? - ironizált

- Igen... - valaszoltam neki flegmán

- Tudom, hogy hol voltál. Szóval kibékültetek? - kérdezte izgatottan

- Lucas... nem voltunk, nem vagyunk és nem is leszünk együtt, oké? És nem akarok erről többet hallani... - kissé kiakadtam

- Meddig húzzátok még egymás agyát? Egymást akarjátok Lisa, vedd már észre. - mondta

- Elegem van... - az ajtónak dőlve lecsúsztam a földre és csak ültem

- Valld be magadnak végre... elnyomod magadban... - győzködött tovább

- Lehet... - mormogtam halkan

- Na végre... - ugrott fel a kanapéról

- De akkor sem lehet. Ő a tanárom Lucas. Már a múltkori incidens is nagy kockázat volt. Még szerencse, hogy nem derült ki semmi. - mondtam

Valaki kopogott az ajtón. Lucas kinyitotta.

- Neked jött - nyújtott felém egy borítékot amin a nevem állt.

"Ha azt hiszed, hogy itt vége a kettőnk történetének... nagyot tévedsz. Mindenhol látlak."

Kicsit elsápadtam amikor ezt a pár sort elolvastam. Lucas odajött mellém és ő is végigfutotta a tekintetével.

- Ezt ki küldhette Lisa? - kérdezte feszülten

- Nyilván Rebecca... - feleltem

- Rebecca? Pszichiátrián van. El van zárva mindentől. Kizárt, hogy ő legyen. - cáfolta meg az állításom Lucas

- Akkor fogalmam sincs... - kirázott a hideg

- Vigyük el a rendőrségre!! Ez nem játék Lisa. - javasolta Lucas

Felhívtuk Ambert és Davidot. Megbeszéltük, hogy találkozunk a campus udvarán. Lehet nem most lenne a legszerencsésebb dolog elhagyni a campust. Lementünk az udvarra Lucassal. Miközben mentünk le, szembe jött velünk Kentin de csak elsétáltunk mellett. Lucas rám nézett de mentünk tovább.

- Mi volt ilyen sürgős? - pattant fel egy padról Amber és megölelt

Odaadtam neki a levelet.

- Úr-is-ten - ez nagyon durva

- Ki küldhette? - kérdezte David

- Rebeccara tippeltem, de Lucas szerint az lehetetlen. - válaszoltam

- Kentin? - dobta fel a labdát Amber

- Kentin? - kiáltottunk fel Lucassal

- Igen? - hátra fordultunk és ott állt Kentin

- Történt valami? - kérdezte

Amber odanyújtotta neki a levelet de kikaptam a kezéből, még mielőtt Kentin elvette volna.

- Nem történt semmi. Minden rendben. - feleltem

- Az mi? - kérdezte

- Semmi - válaszoltam

A levélért nyúlt de elléptem.

- Mutasd meg neki Lisa - mondta Amber

- Miért? Nem tartozik rá... - amíg ezt kimondtam kivette a kezemből a levelet és elolvasta

- Ezt te kaptad? - nézett rám

- Igen. Az előbb. - mondtam

- Attól a férfitól lehet aki tegnap megtámadott? - kérdezte Kentin

- Megtámadott valaki tegnap? - kérdezte Lucas, Amber pedig kikerekedett szemekkel nézett rám

- Ah erős túlzás, de most nem ez a lényeg. Nem hiszem, hogy ő volt. Azt sem tudtam ki az. - feleltem

- Lehet valaki megbízta - válaszolt David

- Nincs valaki a múltból aki küldhette? - kérdezte Kentin

- Nem tudom... - válaszoltam

- Igazából el kell mondanom valamit... - mondta Amber. Kérdően néztünk rá.

- A baleset után, azt hiszem pont a kórházba tartottam amikor felhívott egy nő. Azt mondta, hogy nem szabadulunk meg tőle... vagy valami ilyesmit - mondta Amber

- Mivan? És te komolyan ezt eddig titkoltad? - vonta felelősségre Lucas

- Nem tudtam, hogy fontos... - szégyellte el magát Amber

- Ja neem... végülis miért is lenne fontos egy fenyegető telefon hívás - folytatta dühösen Lucas

- Nyugodjatok meg - mondta Kentin

- Rebecca volt? - kérdeztem

- Először azt hittem, de a hangja... nem is tudom... nem olyan volt mint az övé. Fogalmam sincs ki lehetett. - felelte Amber

- Lehetetlen, hogy Rebecca az. Gyógyszereket kap és teljesen el van zárva a külvilágtól... - mondta Kentin

- Voltál nála? - kérdezte Amber

- Hát... igen... nem rég. - válaszolta Kentin

- Kit érdekel most ez? - kérdeztem

- Mi van ha Rebecca is csak egy megbízott volt... és az, hogy ő volt Kentin tanár úr exe pont kapóra jött a fenyegetőnek... ha Rebecca nem szúrta volna el... - mondta David

- Hát jól tette, hogy elszúrta. Lehet már nem beszélgetnénk itt Lisával, ha őt rabolja el... - felelte Lucas

- Ez nem egy rossz feltételezés egyébként... - válaszolta Kentin

- Nem tudom... - feleltem

- Kezd késő lenni. Menjünk inkább haza. Úgy sem tudunk mást tenni, mint várni... - mondta Amber

Elindultunk a lakásunk felé. Amber Daviddal én pedig Lucassal. Kentin megfogta Lucas vállát és a fülébe súgta - vigyázz rá -, pont olyan hangerővel, hogy még hallottam. Lucas csak bólintott és elindultunk.

Pár napig teljes nyugodság volt. Nem igazán hagytam el a campust, csak a sarki kávézóig mentem szigorú kísérettel. Nem kaptam fenyegető leveleket és senki nem ugrott elém, hogy elrabolna. Ez ám a haladás.

Békésen beszélgettünk a kanapén, amikor kopogott valaki. Össze néztünk a többiekkel.

- Majd én kinyitom - mondta Lucas

- Jó napot. Meghoztam a rendelést. - egy pizzéria futára állt az ajtóban 2 pizzával a kezében.

- Elnézést, de mi nem rendeltünk semmit - felelte neki Lucas

- Hát pedig ezt a címet adták meg. Sőt még meglepetést is küldtek hozzá. Jó étvágyat. - a futár Lucas kezébe nyomta a pizzákat és elment.

- Meglepetést? - kérdezte David