- Nem jársz be az óráimra! - támadott le amint beértünk az irodába
- Ez nem igaz - valójában mostanában párszor kihagytam de nem azért mert kerülni akarom, hanem mert rossz emlékek kötnek hozzá és akárhányszor beülök az órára minden eszembe jut amik történtek
- Valóban? A héten a 4 órából hármat kihagytál - nézett rám fenyegető tekintettel
- Majd jövőhéten bemegyek - válaszoltam. Megfordultam, hogy kimenjek az irodából.
- Még nem végeztünk - mondta, megálltam és visszafordultam felé
- Tudod, az ami köztünk volt... - nem akartam újból végigmenni ezen a beszélgetésen, ezért a szavába vágtam
- Kentin... kérlek ne menjünk ebbe bele újra. Neked is van valakid és nekem is. Nem emiatt nem járok be órára. De kettőnk között soha nem volt és nem is lesz semmi... - mondtam
- Van valakid? Igazából nem lényeges. Várlak az órákon. - nézett rám kicsit meglepetten, majd kimentem.
Igazából nem vagyunk együtt Tommal, de jó erzés volt azt mondani neki, hogy van valakim. Legalább tudja, hogy nem rágódom még mindig azon, amikor valami történt köztünk.
Nem tudom, hogy hogy érzek de az biztos, hogy az érzéseim Kentin iránt még mindig megvannak. És az ő érzései is irántm. Máskülönben nem lepődött volna így meg azon, hogy van valakim. Már amikor beléptem az irodába éreztem a vonzalmat köztünk de nem lehet... ő tanár, én diák. Nem lehet.
Mostmár tényleg akadálymentesen visszaértem a szobába. Már délutan 6 óra volt.
Jajj, de elment az idő... mindjárt találkozom Tommal.
Gyorsan lezuhanyoztam, kivasaltam a hajam és egy kicsit kisminkeltem magam. Percekig a szekrényem előtt álltam mert fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel. Egy fél óra után meguntam és felhívtam Ambert, hogy segítsen. Nagyjából másfél perc múlva már itt is volt.
Az egész szekrényem kipakolta szinte.
- Ugye tudod, hogy ezeket a ruhákat te fogod visszapakolni. - parancsoltam rá
- Meg is van. Tessék - nyújtotta felém a kiválasztott ruhát.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Csodásan nézel ki csajszii!!! - ugrándozott körülöttem Amber
- Nem is tudom... jó ez egy moziba? - kérdeztem
- Bízz bennem! Tökéletes! Tom elfogja dobni az agyát ha meglát - jelentette ki Amber
- Tényleg egyébként mostanában nem is meséltél semmit. Hogy alakulnak a dolgok? - kérdezte kíváncsian
- Nem tudom Amber. Jól elvagyunk de nem tudom, hogy ezek az érzések elegek - e egy kapcsolathoz. - valaszoltam neki, miközben próbáltam a nyakláncom bekapcsolni.
- Tehát nincs meg a vonzalom? - kérdezte, majd odajött segíteni és becsatolta a nyakláncom
- Dee. A vonzalom meg van. És kedvelem is. De nem tudom, ha ennyi idő alatt nem alakult ki erősebb érzés, még vajon ki tud-e - válaszoltam neki
- Volt már csók? Lefeküdtetek? Gondolom nem. Majd ha ezek megtörténnek lehet, hogy kialakul. Ne add fel. Illetek egymáshoz - bíztatott Amber
- Lehet, hogy igazad van - mosolyogtam rá
- Persze, hogy igazan van. Mindig igazam van csajszi - nevette el magát
- Na mostmár indulnom kellene. Köszi a segítséget. - megöleltem, majd kimentem a szobából
A nappaliban ott ült Lucas néhány haverjával. Tőlük is elköszöntem, majd a koli elé mentem. Tom még nem volt ott, ami kicsit fura mivel eddig mindig hamarabb jött értem a megbeszéltnél.
Pár percig még ott álltam de már kezdett hűvös is lenni és szinte biztos voltam benne, hogy már a filmet is lekéssük. Egyszer csak megszólalt a telefonom. Tom hívott.
📞Szia. Remélem jó okod van arra, hogy késel mert kezdek megfagyni idekint. - nevettem el magam
📞Ne haragudj Lisa, hatalmas a dugó, nem tudom mi történhetett. Így nem fogunk odaérni a filmre... viszooont van egy meglepetésem. Nem sokára ott vagyok.
📞Meglepetés? Talán megvárlak, eléggé kíváncsivá tettél - pimaszkodtam vele kicsit
📞5 perc, el ne menj! - nevette el magát és letette
Valóban igazat mondott és 5 perc múlva már ott is állt a koli előtt a kocsijával. Beszálltam az autóba és kíváncsian vártam, hogy hova megyünk.
- Azért valami kis leírást adhatnál, hogy hova megyünk. Nagyooon kíváncsi vagyok - tényleg nagyon izgatott voltam
- Nem nem. Majd meglátod, mindjárt ott vagyunk - vigyorgott rám
Pár perc múlva meg is érkeztünk. Néztem ki az ablakon, de csak pusztaságot és sötétséget láttam. Semmi nem volt körülöttünk.
- Hol vagyunk? - néztem rémülten Tomra
Kipattant gyorsan az autóból és kinyitotta nekem az ajtót. Hosszas egy perc után kiszálltam nagy nehezen. Kissé rémisztő volt a látvány, hogy semmi nem volt semerre.
- Ne aggódj... - mosolygott rám és megfogta a kezem.
