A vágy uralma

7.rész

- Pár napja már nem látlak az óráimon. Talán kerülsz engem? - kérdezte Kentin

- Dehogy. Nem voltam túl jó passzban mostanában. Ez az oka. - válaszoltam neki

- Tudok segíteni valamiben? - kérdezett vissza

- Nem hiszem. Köszönöm.

Már 5 km-t futottunk. Kezdtem nagyon fáradni ezért a parkban leültem egy padra. Mostanában már nem sűrűn voltam rosszul, sőt pár napja már normálisan is eszek, hála Lucasnak és Ambernek, viszont most kicsit ismét szédülni kezdtem.

- Csak nem elfáradtál királylány? - kérdezte Kentin fennhangon

- Ugyan már - legyíntettem egyet a kezemmel

Úgy érzem mintha ez a tanár flörtölne velem. Senki mással nem viselkedik így csak velem. Meg amúgy is mi az, hogy királylány?

- Folytassuk! - zökkentett ki a gondolataimból

- Én inkább visszamennék a campusra. - feleltem neki, majd felálltam és elindultam visszafele

- Szóval hagyod, hogy nyerjek. - szólalt meg a hátam mögött kacérkodóan

Én csak megforgattam a szemem, enyhe mosoly ült az arcomra, de mentem tovább.

- Feladod? - kiáltott utánam

- SOHA - kiabáltam vissza, de nem fordultam meg

Kentin mellém futott és kocogva jött mellettem.

- Tudod, ezt úgy hívják, hogy győzelem - vágott ismét fel

- Tudod, ezt meg úgy hívják, hogy egoizmus. Tanár úr. - vágtam neki vissza

Pimasz mosolyra húzta a száját és egy lépéssel előttem termett, ami miatt kénytelen voltam megállni, hacsak nem akarok a mellkasába fejelni.

- Pimasz húzás ez egy tanárral szemben kedves tanítványom. - mondta halkan a fülembe

- Ha jól tudom, akkor csak a campuson belül a tanárom.

- És a campuson kívül mi vagyok? - kérdezett vissza egy pimasz mosollyal

Erre a kérdésére válaszolni sem tudtam, csak kikerültem és tovább imdultam. Ismát mellén kocogott.

- Ennyire zavarba hozott a kérdésem? - kérdezte

- Nem. Egyáltalán nem. - hebegtem - habogtam neki

- Látom - nevetett fel

- A campuson kívül ismerősök vagyunk. Nem de? - feleltem neki kissé idegesen. Nem tudom mire akar kilyukadni ezzel a kérdésével.

- Óó dehogynem. - felelte pimaszul

Visszaértem a campusra, kb. másfél óráig lehettem távol. Amikor visszaértem a szobámba Amber, Lucas és David a kanapén ültek és beszélgettek. Érdekes módon amint beléptem az ajtón ez a beszélgetés megszűnt.

- Csak nem én voltam a téma? - kérdeztem nevetve

- Dehogy. Miért gondolod ezt egyből? - kérdezte Amber felháborodottan

- Nagyon rosszul hazudsz - nevettem

- Amúgy tényleg - nevetett fel Lucas

Nem érdekelt miért beszélnek rólam. Kérdezés nélkül bementem a fürdőbe, letusoltam és mentem az órámra. Az évben most először van egészségügy órám, ami elég meglepő mivel ez fontos a sportban. Az órát egy viszonylag fiatal hölgy tartotta. Hosszú szőke haja van és gyönyörű kék szeme.

Amint vége lett az órának mentem is az ebédlőbe, ahol már Amber várt.

- Gyere!!! - integetett, hogy észre vegyem és odamentem hozzá

- Szedtem neked kaját. Tessék enni. - parancsolt rám

- Igenis anyu - kaptam a fejemhez a kezem, mint a katonák

- Na térjünk a lényegre - váltott komoly hangnemre - mi van a tanár úrral? - kérdezte

Ezen a kérdésen úgy meglepődtem, hogy félre nyeltem az ételt és csak köhögtem. A mögöttem lévő padon ülő lány ütögette meg a hátam.

- Hogy mi? - kérdeztem tőle meglepetten

- Jól hallottad! Mi van a tanár úrral? - kérdezte ismét

- SShhhh! Halkabban. Nincsen semmi de ha ilyen hangosan beszélsz akkor pletyka az biztos lesz. - kiabáltam le a fejét

- Jólvan na bocsánat. De van ám szemem, csak mondom. - kacsintott egyet.

- Elhívott futni mert nem voltam mostanában az óráin. A hiányzásaimról beszéltünk. Ennyi. - válaszoltam neki komoran

- Persze persze - nem hisz nekem

- Amber állj le. Ő a tanárom. Komolyan kinéznéd ezt belőlem?? - vontam kérdőre

- Jólvan nyugi na. Elhiszem. De a tanárnak akkor is bejössz én mondom. - nem akarja elengedni ezt a témát, nem hiszem el