Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
✨✨✨
Arthur Leclerc az a Leclerc volt. Vagyis inkább annak a Leclercnek a kisöccse. Na, de ki volt az a bizonyos Leclerc báty?
Charles Marc Hervé Perceval Leclerc alias Charles Leclerc, alias a Ferrari kis sztárpilótája, alias Monaco hivatalos nem hercege, de mégis szinte mindenki úgy tekint rá, alis Arthur bátyja, vagyis a legjobb barátom bátyja. Soroljam még, vagy képben vagytok, hogy kiről is beszélek? Nem? Akkor adok még egy kis jellemzést. Olyan zöld szemei vannak amikkel ha rádnéz úgy érzed, hogy a lelkedig lát, és amitől a szívverésed százötvenre ugrik fel. Ha elneveti magát, akkor a szemei mellett ráncok jelennek meg – de nem mindig, csak akkor ha valami olyan miatt nevet vagy mosolyog amit tényleg élvez vagy tetszik neki. És gödröcskéi vannak a szája mellett! De nem olyan kis gödrök, hanem akkorák, hogy még a mutatóujjamat is belé tudnám nyomni ( nem próbáltam még, csak elképzeltem, és állíthatom, hogy tuti, hogy pont akkora a gödröcskéje mint a mutatóujjam begye.) És amikor megvillantja ezeket a gödröcskéit, akkor a szívverésem kétszázra ugrik fel – lemértem, és tényleg ennyit mutatott az okosórám. Na jó, ez most úgy hangzott mintha a megszállottja lennék, vagy valami.
Pff, hogy nekem tetszik a legjobb barátom bátyja? Még a feltételezés is szörnyű. Maradjunk annyiba, hogy a sráctól néha napján összepisilem magam, de természetesen nem azért mert annyira oda meg vissza vagyok érte, hanem azért mert irritál még csak az is mikor levegőt vesz. Ide most jöhetne valaki narrálni azt, hogy kamu.
Szóval hol is tartottam?
Óh, igen Charles...Arthur bátyja, forma egyes pilóta. Akiről az egész világ azt hitte, hogy ő a legnagyobb anyuci kicsi fia. Akinek minden egyes futamhétvége után az volt az első dolga, hogy üljön fel a magángépére és rögtön repüljön haza a családjához Monacoba. Minden egyes interjúban azt nyilatkozta, hogy számára a családja az első, és soha nem tudna hátat fordítani nekik. Ismét jöhet ide egy narrálás arról, hogy kamu.
A srácot konkrétan tíz hónapja senki nem látta Monaco közelébe. Még azelőtt lelépett Monacoból, hogy az új forma egyes szezon elkezdődött volna. Februárban hazahozta Leot, egy héten át élvezte az apaságot, majd...majd egyik napról a másikra felszívódott. Pascale először azt hitte, hogy biztos csak Maranelloba ment, hogy tesztelni tudja az új kocsit, de miután az első Bahrain-i futamig nem jött haza, már ott sejthető volt, hogy valami nem oké. A Bahrain-i futamnak vége lett majd két héttel később jött a következő futam. Mint ahogy mondtam még akkor is hazaszokott jönni ha minden héten másik országban volt futam. De idén nem. Hétről hétre Pascale minden hétfő reggel a nappali kanapéján ült a kávéját szorongatva és úgy várta, hogy mikor nyomódik le a bejárati ajtó kilincse és lép be Charles az ajtón a bőröndjei társaságával. Hétfőről hétfőre minden egyes vasárnap este Leclerckéknél aludtam és úgy ahogy Pascale úgy vártam én is, hogy a kissé fáradt, kócos hajú Charles lépjen be a bejárati ajtón. De hiába vártuk hétről hétre, Charles nem jött. Még csak Monaco közelébe sem volt, ugyanis Arthurral nem egyszer elmentünk a lakásához. Charlesnak volt külön lakása, de így is inkább Pascale lakásában élt, ugyanis miután meghalt Hervé, nem akarta az asszonyt teljesen egyedül hagyni. Ezért állt az egész lelépés dolog előtt Pascale is értetlenül. Nem értette, hogy mi történt Charlesszal amiért szó szerint ellökte a családját. Nem egyszer próbálta elérni a fiát és számon akarta kérni, hogy mégis miért nem jön haza, de Charles mindig valami ostoba ürüggyel lerázta.
