Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
✨✨✨
A hétfői reggel azt hittem, hogy éppen olyan unalmasan fog kezdődni, mint az összes eddigi hétfő reggelem. Hogy beülök a leghátsó padba, és miután bejön a történelem tanár én a pólómból csinálok magamnak egy párnát, majd alszok egy jót, miközben Arthur meg tíz percenként megbök, mikor meghallja, hogy halkan hortyogni kezdek.
A szekrényemből már vettem is elő az iskola egyenpólóját, amiből a szokásos párnámat fogom csinálni, és mikor csuktam be a szekrény ajtaját, hirtelen ott termett előttem egy alacsonyabb leányzó, miközben kezében egy McLarenes narancssárga – fekete sapka virított, négyes számmal ellátva. Megfogtam a szekrényem ajtaját, és kissé zavarodottan pislogtam a nálam alacsonyabb lánykára. Azt hittem, hogy eltévesztette a házszámot. De aztán megszólalt.
- Alátudnád ezt íratni nekem Landova, ha nagyon szépen megkérlek? – még ilyen bociszemeket is bevetett, miközben kissé remegő kezekkel nyújtotta felém a sapkát. A nagyon szócskát elhúzta, hogy értsem meg mennyire akarja azt, hogy aláírassam neki a sapkát.
- Én? – mutattam önmagamra. Pislogtam, nagyon sokat és próbáltam felfogni, hogy mi is történik éppen. Mi közöm van nekem Landohoz? Egyáltalán hogy jutott az agyába, hogy ilyet kérjen tőlem? Mégha Charles aláírásáért könyörögne, azt mondanám, hogy érthető, ugyanis mindenki tudja a suliban, hogy mennyire közeli viszonyban is állunk (nem annyira közeli állapotban, mint amennyire én szeretném sajnos) Na de Lando? Nekem nincs tőle aláírásom, ugyanis én vagyok túl beszari ahhoz, hogy magamnak kérjek, nemhogy másnak.
A lány szinte már a képembe nyomta a sapkát, mire én tettem egy lépést hátrafele, de beleütköztem egy másik lányba.
- George Russel tényleg olyan magas mint ahogy a képeken látszik? – nyeltem egyet. Körbenéztem, hogy esetleg ezt nem – e mástól kérdezte, de egyértelműen nem, ugyanis engem nézett úgy mintha a lelkemig akarna látni. Mégis honnan kellene tudnom, hogy mennyire magas George Russel?
Válaszadás képpen csak elkezdtem bután heherészni, ugyanis fogalmam se volt róla, hogy mit kellene mondanom. Én velem a suliban soha senki nem akart beszélni. Pláne nem ismeretlenek, akik ráadásul alattam jártak. Én egy szürke kisegér voltam Arthurral. Akkor ebbe a két lányba most mi a fene ütött?
- Öhm...- köszörültem meg a torkom, és szorítottam meg a táskámat erősebben, majd menekülőút után kerestem. Egy lépést tettem csak előre, de akkor egy újabb lány állt előttem.
- Élőben Pierre Gaslynak milyen illata van? – jött egy újabb kérdés. Még jobban zavarba jöttem. Az egész szituáció kezdett minél kellemetlenebb lenni a számomra. Valahogy arra eszméltem fel, hogy egyre több diák állt körém, és kezdtek el engem bombázni különféle kérdésekkel, amik mind forma egyes pilótákról szóltak.
