Farkasok és Emberek: [Ashbourne legendája]

12. Alabástromfehér

Eljött egy újabb telihold.

Seth és a családja a téli szünet örömére elutazott, így csak Wynnével tudtam volna találkozni, ha őket nem látogatták volna felváltva a távoli rokonok.

Elhatároztam, hogy megkeresem Dogot és megkérdezem, tud-e valamit a két farkasról. Esetleg ismeri őket. A többiek reakciójából kiindulva nem egyszerű állatok voltak. Nem tudtam, van-e hozzá közé, de a férfi haja színe egészen olyan volt, mint a barna farkas
szőre.

Elmentem ugyanoda, az erdőbe, ahova egy hónappal korábban Seth elhozott. Néhányan furcsán sompolyogtag utánam, különösképpen fiatalabb lányok kuncogtam, összesúgtak.

Egy kávézó szerű faházban pillantottam meg az ismerős, hosszú hajat. Vonszoltam a lábam, nem mertem bemenni. A fejem tele volt kérdésekkel.

Mi van, ha indiszkrét a farkasok világában ilyeneket kérdezni? Vagy esetleg Dog nem igazán szívlel engem. Lehet, soha többé nem akarok majd idejönni, mert jól megaláz és elzavar.

Amikor végre beléptem, Dog nyugodtan állt a pult mögött. Nehéz szívvel vettem észre, hogy egy ismerős arcot sem láttam. Még a régiségbolti eladólányt is szívesebben szólítottam volna meg.

Kínosan rámosolyogtam és az ujjaimat tördelve vártam, hogy mondjon valamit.

Nem mertem megszólalni.

Tulajdonképpen rá se mertem ilyen közelről nézni. Szerencsére megtörte helyettem a kényelmetlen csendet egy meglepően egyszerű kérdéssel.

"Hayden, ugye? Segíthetek?"

"Igen--" Dadogtam rémülten és végre felemeltem a tekintetem. Dog szerényen mosolygott rám és a szemében valamiféle szórakozottság csillogott. 

"Ugyan miben?" Nevetett halkan. "Ha nem mondod meg, nem tehetek semmit."

Tudtam, hogy csak viccelni próbált, de a szavai engem csak elbátortalanítottak méginkább. "Csak... Nem akarok bunkó lenni, de..."

"Csak nyugodtan," duruzsolta lágyan.

Erőt vettem magamon és lehunytam a szemem. "Segítséget szeretnék kérni."

Dog elgondolkodott majd végigsimította kezét kötényén és bólintott egyet. "Várj egy pillanatot, van egy sejtésem, hogy mi lehet a baj. Szólok Lilinek, hogy kimegyek szünetre."

Fogalmam sem volt, hogy ki lehetett Lili. Azon túl volt-e jelentősége, hogy együtt dolgoznak, de valahogy bántott a gondolat, hogy a férfi rólam úgy sose fog beszélni. Nem fogja senkinek mondani, hogy előbb szól nekem, merre megy. Kivel lesz.

Megráztam a fejem és lehangoltan sóhajtottam.

Miért kellett hagynom, hogy Seth szavai ennyire átvegyék felettem a hatalmat?

"Gyere, még nincs túl hideg talán, menjünk ki."

Bólintottam némán és hagytam, hogy Dog előre menjen, majd követtem vontatottan.
Kiléptünk a hűvös éjszakába és megálltunk a kávézó háta mögött.

Vettem egy nagy levegőt és ezúttal minden áron én akartam megszólalni előbb. "Nem tudtam, ki mást kérdezzek. Nemrég költöztünk ide és csak pár embert ismerek."

"Semmi baj. " Legyintett. "Megható tudni, hogy van még olyan a földön, aki elég barátságosnak tart, hogy tőlem kérjen tanácsot." 

A földre szegeztem tekintetem szégyenlősen. Ez meg mit akart jelenteni?

"Mindig látok egy farkast, vagyis inkább kettőt. És abban reménykedtem, hogy hátha ismered őket.  De az igazat megvallva, sose láttam őket emberként, és így... Bizonytalan vagyok."