Farkasok és Emberek: [Ashbourne legendája]

39. Titkok titkai

Reggel a nap arany sugarai keltettek fel. Dog már ébren volt, a plafont bámulta nyugodtan. Úgy tűnt, mélyen gondolkozott.

Félé fordultam, mire a férfi gyengéden rámmosolygott s a hajam játékosan összetúrta. "Jó reggelt."

"Szia, " suttogtam. "Mennyi az idő?"

"Olyan fél hat körül lehet," mondta halkan.

Összevontam a szemöldököm. "Sose kelek fel ilyen korán. "

"Úgy tűnik, csoda történt, " nevetett szórakozottan s átkarolta derekam.

Lehunytam a szemem.

Szörny.

Ezt mondtam magamra, amikor megutdtam, ki vagyok, de Dogot ez nem zavarta, szerinte különleges voltam, amolyan ritka fajta még a különlegesek között is.

"Hayden,  örülök, hogy elvagy, de már megint füstí pillangók vannak mindenhol, " szórakozott hang szólalt meg a hosszú hajú férfi s megcsiklandozta derekam.

"Hoppá, " mondtam halkan és közelebb húzódtam hozzá. Egy ágyban feküdtem vele már pár órája, egészen kényelmes volt, mintha egész életemben ezt kellett volna tennem.
 
Ha anyáék itthon lettek volna, ezt nem tehettem volna meg, mert valaki bejött volna a szobámba s megláthatott volna minket. Mivel azonban csak  Clinton volt itthon, de ő még aludt, ezért a veszély apró volt, nem is igazán létezett. Mégis ideges voltam kissé, hiszen anya alig pár napja tudott meg mindent, s idők kérdése volt, hogy apának mikor mondjam el.

"Hoppá bizony. " Vigyorgott a férfi, és erős keze a derekamra talált kicsit másképpen, mint mikor csikizett. Felcsúszott a pólóm alá, amit igazából tőle loptam, de nem zavarta, hagyta, hogy az enyém legyen. Gyanítottam, hogy tetszett neki. A farkasok biztos ilyen jelölős lények voltak, nem szerették, ha nem látszott, mi, vagy ki volt az övék.

Elmosolyodtam. Furcsának tartottam volna. Szerettem a szabadságot,  nem akartam, hogy bárki is a tulajdonának tartson. Talán Doggal ettől nem kellett tartanom, hisz eddig semmi jelét nem mutatta.

"Dimitri... " Suttogtam és éreztem, hogy egyre pirosabb árnyalatban tündökölt az arcom. Félig lecsukódtak szemeim és nagyot nyeltem. Érintése hatására egy apró, alig hallható hang hagyta el hangszálaim ketrecét.

Dog is nehezebben vett levegőt, benne is tombolni kezdtek ugyanazon vad, tüzes érzések, mint bennem. Végül alatta találtam magam, kezeim pedig a vállán voltak, míg ő gyengéden csókolta ajkaim, mintha félne, hogy eltörök.  Nem voltam törékeny többé már.

Most csak Dimitri számított.

Lehúzta rólam a felsőt és én remegő levegőt vettem, hevesen vert a szívem, azt hittem, kitör bordáim mögül, és elszalad valahova. Felmond.

A férfi csókkal jutott el egészen a hasamig, mert végigcsókolta a nyakam, vállam,  mellkasom. Felnézett, mintha engedélyt kérne tőlem, és amikor én mindössze egy kicsi mosolyt adtam neki, lehúzta rólam a nadrágot.

Még féltem.

Nem volt igazságos, hogy testét még minden ruhája elfedte tőlem;  odanyúltam és elkezdtem húzni a felsőjét. Nem volt nagy sikerem, ezért a férfi segített. Most is, mint mindig, össze volt kötve a haja. Mély levegőt vettem, és elengedtem magam.