Farkasok és Emberek: [Ashbourne legendája]

40. Farkasok közt

"Hayden, neked már egy órája  itthon kéne lenned." Vágta hozzá fejemhez apa mikor én még az ajtón se léptem be teljesen.

Ijedtemben elejtettem a táskám és a telefonom, mire a férfi arcára mégnagyobb feszültség ült ki.

Mély levegőt vettem, hogy magyarázkodjak, de megelőzött. "Felelőtlen vagy! Hol a csudában voltál?!"

"Szívem, hagyd," súgta oda anya óvatosan.  "Rayleeval boltba kell menniük,  nem érünk rá vitatkozni. Majd vacsoránál megbeszéljük."

Csodálkozva néztem rájuk.  Raylee belépett a konyhából.  "Ne is vedd le a kabátod. "

"Azért leveszem az egyenruhám –" Csendben felosontam a lépcsőn és megkerestem farmerom, miután felvettem a holmimat a földről.

Mikor visszatértem,  apa feszülten állt az ajtó mellett. Rayleet nem zavarta. "Mehetünk? "

Bólintottam némán. "Megyünk – menni, menjünk,  na!"

"Te is lenni elfelejteni magyar rendesen, " motyogta gúnyosan és a fejét rázta szórakozottan. "Na, induljunk akkor. "

Raylee megrázta a fejét és felhúzott egy pulcsit piros kabátja alá, hogy ne fázzon, aztán lementünk, és hang nélkül kiosontunk a bejárati ajtón.

A bolt nem volt messze. Autóra nem volt szűkség. Sok dolgot nem kellett vennünk.

A boltban sem nagyon beszéltünk egymással. Nyugodtan szedegettük a kosárba, amit kellett, mikor hirtelen integetni kezdett felénk két fiatalabb lány.  A húgom osztálytársai lehettek.

A két lány vidáman odasietett hozzánk és én félénken léptem Raylee háta mögé. A magasabb, duci lányka szólalt meg először. Magabiztos volt, széles mosollyal fogadott.

"Rayray! Mit csináltok erre? " kérdezte izgatottan s átölelte Rayleet. Az alacsonyabb lány is követte példáját. 

"Önállóságot tanulunk, " mondta Raylee hangosan és a szemét forgatta. Azt hittem, hogy elgurulnak,  annyira erős volt.

Misty és Penelopé,  mint később megtudtam, összenéztek bizonytalanul. "Miért? "

"Anya ötlete volt, " Nyitottam ki végre a számat, de nem volt sok mondanivalóm.  "Nem akarja, hogy világi szerencsétlenek legyünk életünk végéig,  akármeddig is tart az."

Misty felnevetett és Penelopé valamiféle malachangon fulladozott.

Furcsa érzés támadt a gyomromban, mint amikor elrontod, de nem étellet, hanem szomorúsággal. Nem tudtam, honnan jött.

Mély levegőt vettem, s hagytam a lányokat beszélgetni míg én összeszedtem a maradék holmit.

Hazafelé nyugalom volt.  Raylee békésen sétált mellettem buborékos italával. Hirtelen megtorpant azonban. "Tényleg,  hol voltál? Csaknem Doggal voltál?" Vigyorgott kaján módon s megragadta a karom. "Randid volt?"

"Szeretnéd," mondtam bizonytalanul.  "De nem. Nyomoztam Fabian után. "

"Megtudtál valamit?" Ugrott elém izgatottan. "Például hogyan szabadulunk meg tőle?!"

Megráztam a fejem. "Nem, de tudom kihez kell mennünk, aki segíthet. De ahhoz anyáék nem lehetnek itthon, mert messze van. "

Raylee a fejét fogta kétségbeesetten. "Jesszus. Azt hogyan? Anya nemsokára szülni fog. Végig itthon lesz! És ha eleinte nem is, a mama fog Clintonra vigyázni."

Bólintottam szomorúan.  "Ezaz. Pedig egy hétvége minimum kell, meg egy autó."

"Akkor mondjuk azt, hogy ott fogunk aludni valahol!" Kiáltotta el magát hirtelen a fiatal lány és megragadta a vállam.  "Figyelj, én már lassan 17 leszek, még pár hét,  te pedig nemsokára már 19! Felnőttek vagyunk. Muszáj elengedniük.  Eddig is megtették."