Farkasok és Emberek: [Ashbourne legendája]

42. Jeges jövő

A tünde mereven, lefelé konyuló ajkakkal tette le telefonját az asztalra tányéra mellé.  "Karantén alá vontáka várost –"

"Tessék?!" Kiáltott rémülten Caleb, s megragadta a tünde vállát.  "Ez mégis mit jelent?"

Melchior szelíden, megértően nézett vissza a farkasra, s lassan felállt. Megfogta Caleb könyökét lágyan s mélyen szemébe nézett.   "Senki nem jöhet be, senki nem mehet ki. "

"Mennyi ideig?" Kérdezte hirtelen Dog, s előkapta telefonját nadrágja hátsó zsebéből. "A városon belül lehet mozogni?"

A tünde lassan bólintott.  "Egyelőre igen,  de ez holnap már változhat, úgyhogy azt ajánlom, máris induljatok el, különben baj lehet. "

Annie sietve felrohant a lépcsőn szobája irányába,  Raylee pedig utána rohant, hogy minél hamarabb elkészüljön. Korán reggel volt még, alig lehetett kilátni az ablakon, hisz még sötét volt.

Összeráncoltam a homlokom, majd megráztam magam s felálltam az asztaltól.  "Nincs lehetőségünk hazamenni?"

A fehéres hajú férfi mély levegőt vett, majd lehajtotta a fejét s kávéját nézte mereven. "Attól tartok nem. De ne aggódj, bármeddig maradhattok. "

"Ez nagyon kedves tőled, de mégis hogyan fogadhatnánk el?" Harapott ajkába Seth s átkarolta Caleb vállát. 

A fiú csendesen felnézett rá, majd felém fordult. Láttam rajta, hogy beszélni akart velem.

"Kész vagytok?" Kérdezte Annie, mikor sapkában,  sálban betoppant az ebédlőbe Raylee kezét fogva. "Indulnunk kell. Itt hamar hoznak döntést. "

"Menjünk —" mondtam bizonytalanul, megragadtam kabátomat miközben a többiek feszülten szedték össze magukat. 

Dog kilépett az ajtón halkan, telefonnal a fülénél.

Raylee odalépett hozzám diszkréten, míg a hátunk mögött valóságos felfordulás zajlott. "Ez a lehető legrosszabbkor történt. Már hetek óta beszéltek erről."

"Ne is mondd," sohajtottam fel fáradtan. Eszembe jutott, mikor az iskolában éppen csak meghallottam, hogy valaki panaszkodott a helyzetről, de nem tulajdonítottam neki figyelmet, hiszen akkor még alig esett szó a vírusról. 

Melchior megállt mellettünk. "Ti egyet se féljetek, ez csak a farkasokra veszélyes."

"Hát igen, de a csapat legnagyobb részét teszik ki–" motyogta Rayleelebiggyesztette ajkát.  "Nem tudom, mi lesz így velük."

"A legjobb orvosaink már dolgoznak rajta,"  suttogta Annie s megigazította buggyos sálját gondosan. "Na, akkor úgy látom, mindenki készen áll. Menjünk."

Melchior elkísért bennünket az ajtóig,  majd aggódva követte szemével távolodó alakunkat. Dog a csapat háta mögött kullogott, folytott hangon beszélt, majd felém pillantott egy röpke másodpercre, s biztatóan próbált mosolyogni rám. 

"Én nem félek," hadonászott merészen Ivailo. "Ha megtámad minket, majd jól megverem!"

Raylee rácsodálkozott a fiú szavaira, majd hangosan kacagott. Oldalba könyökölte Ivailot, aki jajveszékelésbe kezdett.
"Azt csak hiszed, Lazarus nagy családdal él. Ráadásul, ha a sejtesünk jó,  akkor mindegyikőjük remek kiképzést kapott, amit Hayden és én nem."

A farkasfiú hajába túrt idegesen, majd fejét vakarta. "Caleb és én majd megverjük őket —"

"Én ugyan nem!" Tiltakozott a fiú s a göndör hajú farkas arcába vágott egy jókora hógolyót.