|Summer|
a bőrének a színe. sápadt, és tökéletes. és a por színe, amit eldugott.
szerettem csókolni a bőrét. mindenhol. mindig meleg, puha, és bársonyos volt. szerettem végigfuttatni az ujjaim a csupasz mellkasán, miközben a nyakát puszilgattam, és szívogattam. semmi sem tudja helyettesíteni azt az érzést, amikor a bőröm hozzáért az Ő bőréhez. amikor erőteljesen, de mégis lágyan tartott a karjaiban. a fojtott nyögéseiért éltem-haltam, amit kiadott, amikor intimebb volt a légkör körülöttünk. vágytam arra, hogy a kezeivel bebarangolja az egész testemet, hogy gyengéden megérintsen, hogy Ő is ugyan úgy akarjon engem, mint én Őt. szerettem, ahogy a nevemet nyögi, miközben a mindkettőnk testét izzadság borította.
de abban a pillanatban, ahogy megtaláltam azt a kis tasakot, össze voltam zavarodva. ideges voltam, és nagyon csalódott. és pontosan tudtam, hogy ezért kit kell hibáztatnom.
Luke Kibaszott Hemmings-t.
ő volt az, aki Michael-t rászoktatta ezekre a szarokra 2 évvel ezelőtt. és most, hogy már felépült ebből az egészből, Luke megjelenik, és elbasz mindent.
összeszedtem magamat, és a kis tasakot a farzsebembe süllyesztettem. pontosan tudtam, hogy hogyan fogom vele közölni, hogy tudok mindenről.
lesiettem a földszintre, és magamra erőltettem egy halovány mosolyt. amint Michael meghallotta, hogy jövök, kijött elém az előszobába.
'minden rendben van?' kérdezte félénken.
'persze, minden oké, bébi.' vigyorogtam rá, majd odaléptem hozzá, és adtam egy puszit az arcára.
belemosolygott a csókunkba, utána visszament a székéhez, és betolta azt. kinyújtotta felém a kezét, én pedig összekulcsoltam a kezeinket, és megálltam előtte. Michael nekitámaszkodott a konyhapultnak, széjjel nyitotta a lábait, így én kényelmesen elfértem közöttük. derekamnál fogva húzott magamhoz. odahajoltam hozzá, hogy megcsókoljam, Ő pedig lassan elkezdett simogatni. amikor elért a fenekemhez, rögtön tudtam, hogy észrevette, mert abbahagyta, amit elkezdett.
ezután megszakította a csókunkat, és elhúzta a kezeit tőlem úgy, hogy a kis tasak már az ujjai között lógott.
bűnbánó arccal nézett fel rám, és innen tudtam, hogy a sejtéseim beigazolódni látszanak.
'hogy tehetted? azután, ami legutóbb történt?!' kiabáltam el magam, majd kitéptem a kezéből azt a hülyeséget, és felrohantam az emeletre, egyenesen a fürdőbe, ahol kiöntöttem a fehér port a mosdókagylóba.
egy kósza könnycsepp véletlen kibuggyant, mire idegesen letöröltem, csalódtam magamban, de legfőképpen Mikey-ban.
a szobában felkaptam az egyik kabátomat, lerohantam a lépcsőn, át a nappalin, és meg sem álltam az előszobáig. ott felkaptam magamra a cipőmet, a kezembe vettem a kocsikulcsot, és idegbeteg módjára téptem fel a bejárati ajtót.
'Summer, kérlek, ne menj el. hadd magyarázzam meg!' sírta el magát, most komolyan. láttam az arcán lefolyó könnyeket.
'baszódj meg.' sziszegtem ingerülten, majd egy hangos csattanással becsuktam magam mögött az ajtót.
odafutottam a kocsimhoz, és amint beültem, abban a pillanatban összetörtem, és keserves zokogás szakadt ki belőlem.
pontosan tudtam, hogy most hova kell mennem.
