|Summer|
a jegyzettömb színe, amit a tanácsadó a kezében tartott, amikor közölte velünk, hogy Mikey-nak rehabra kell mennie.
~~~
'Michael, baj van veled. mennünk kell.' makacsul felmordult, felállt a kanapéról, és kisétált az ajtón. még csak egy pillantást sem vetett rám.
az után, a nap után hazamentem, és ultimátumot adtam neki: vagy elmegy a tanácsadóhoz, vagy elköltözöm. az első opciót választotta.
Ashton sokat segített nekem meghozni ezt a döntést. nem hinném, hogy a segítsége nélkül képes lettem volna megtenni ezt. a bátyám a legjobb.
~~~
'Michael, rehabra kell menned.' az elegánsan öltözött, tanácsadó nő mondta neki. válaszként csak motyogott valamit, és valószínűleg nem nagyon értékelte ezt az ötletet. 'addikt vagy egy első osztályú drogra. ez a második alkalom, hogy a függőséged miatt itt vagy, és nincs más választásunk, minthogy elküldjünk téged egy rehabilitációs központba, ami néhány mérföldre van innen. a barátnőd nem tarthat veled, de minden 3. napon meglátogathat. 3 hétig fogsz benn maradni, és ha nem látjuk rajtad a javulás jeleit, akkor sajnos benn fogunk tartani 2 hónapig. ez így érthető?'
Mikey csak beletörődve bólintott egyet.
'Miss Irwin, elemailezem önnek a további információkat, beleértve a központ telefonszámát is, és az időpontot, amikor meg kell jelenni.'
'köszönjük, Mrs. Jones. igazán értékelem a segítségét. és biztos vagyok benne, hogy Michael jobban lesz.'
a nő kedvesen elmosolyodott, majd kikísért minket az irodájából.
~~~
'rehab? szórakozol velem? nem vagyok megint függő, Summer.'
'nem számít. úgy érezted, hogy szükséged van rá megint, ezért mész el.'
'ez kibaszott nagy baromság!' kiabált rám, mire én összerezzentem.
'Mikey, nyugodj meg.' próbáltam még mindig lenyugtatni, de nem jártam sikerrel.
'nincs szükségem arra, hogy elmenjek valami szar helyre, Summer. feszült voltam, és azért csináltam. de ennyi!' kiabált még mindig, és én hátrébb léptem egy lépést tőle, mert mindig a kezeivel hadonászik a levegőben, hogyha baromira mérges. azt hiszem, csak féltem attól, hogy véletlenül megüt.
'Mikey...' ismételtem, mire ő rám nézett, a szemei pedig elkerekedtek. az arckifejezése ellágyult, gyorsan odalépett hozzám, és szorosan magához húzott.
'sajnálom, bébi. megint azt csináltam, ugye?' próbált meg nyugtatni, és én bólintottam egyet a mellkasába bújva. egy puszit nyomott a fejem tetejére.
'kérlek ne úgy tekints erre a rehabos dologra, mintha rossz lenne, mert nem így van. szeretlek, és én csak nem akarlak úgy látni, hogy bántod magadat ilyen hülyeségekkel.' mondtam neki, mielőtt még egy könnycsepp végigszántotta az arcomat, miközben visszagondoltam arra, hogy mi történt, amikor először csinálta ezt.
nagyon depressziós volt folyamatosan, és csak akkor volt boldog, hogyha volt a lakásban abból a cuccból, amit ő szedett. ha volt lehetősége arra, hogy válasszon aközött, hogy beáll, vagy velem töltsön időt, akkor inkább az előbbit választotta. folyamatosan összetört úgy, hogy fogalma sem volt róla. és emiatt menekültem én Calumhoz. ő éreztette velem, hogy fontos vagyok, és ő vigyázott rám, amikor Mikey nem tudott. akkor is szerettem Őt, és nem azért csináltam, mert nem szerettem. azért csináltam, mert szeretem. ha nem mentem volna el Calumhoz akkor, már nem lennénk együtt Mikey-val. valószínűleg összepakoltam, és elmentem volna, mert nem sokáig tudtam volna elviselni a hangulatingadozásait, és a folytonos tudatlanságát. Calum volt az egyetlen, aki azt mondta, hogy vigyem el Őt egy tanácsadóhoz.
'tudom, bébi. de utálom azt a helyet. utálok ott lenni. utálok távol lenni tőled.' motyogta a hajamba, én pedig keserűen elmosolyodtam.
'nagyon szeretlek, Michael.'
'tudom, hercegnő. én is szeretlek. tudod, mint az a mondás; to the moon and back.'
///
sajnálom a sok késést :(
de muszáj volt vizsgáznom ehehe.. :/
ami amúgy sikerült :3
úgyhogy most már lesz időm írni
szeri ♥
