|Michael|
a gyűrű színe, amivel megkértem volna a kezét.
és a kocsi színe is, ami megakadályozott ebben.
~~~
'Calum, az összes gyűrű ugyanúgy néz ki. hogyan válasszam ki azt, ami tetszik neki, hogy megkérhessem a kezét?' sóhajtottam egy nagyot, és éreztem, hogy minden pillanatban egyre frusztráltabb leszek.
nagyon szerelmes vagyok Summer-be, akár megölhetne valakit, akkor sem gondolom úgy, hogy valaha is képes lennék őt elhagyni.
a nő a pult mögött lerakott elém egy tartót, tele gyűrűkkel, amikben minimum 1 gyémánt csillogott. ahogy a nap besütött az ékszerüzletbe, és a sugarai visszatükröződtek a gyémántokról, apró kis szivárványok borították be az egész boltot.
az összes gyűrűn végigfuttattam a tekintetem, egészen addig a darabig, amin rögtön megakadt a szemem. egy darab szívecske alakú gyémánt csillogott a közepén, amit egy vékony ezüstpánt fogott közre. semmi extra, semmi cicoma, tudtam, hogy ez lesz a tökéletes Summer számára.
'ez. ez lesz az.' suttogtam magam elé, majd Calum felé fordultam, és rámutattam az általam kiválasztott gyűrűre.
'haver, ez mennyibe fog neked kerülni?' kérdezte hitetlenkedve.
' 2,500 dollár lesz, Mr. Clifford.' válaszolt határozottan a nő, nekem pedig leesett az állam. ez baromi sok pénz, viszont ez az egyetlen egy, ami nagyon tetszett. és amit Summer is imádna.
'elviszem.' mondtam határozottan, mire a nő csak kedvesen rám mosolygott.
'haver, kiskorod óta azt a pénzt gyűjtöd.' világosított fel Calum, mintha nem tudnám.
'tudom. de pont ez a lényeg, Ő az életem.' mosolyogtam rá, ő pedig csak bólintott egyet beleegyezésképpen.
feleségül fogom venni álmaim nőjét, és szeretni fogom Őt, egészen addig a pillanatig, amíg meg nem halok. Ő lesz a gyermekeim anyja, és boldogan élünk, amíg meg nem halunk.
~~~
hazafele csendben sétáltunk Calummal, majd amikor elértünk ahhoz a sarokhoz, ahol mindketten más irányba fordulunk, odaléptem hozzá, esetlenül megöleltem, és elindultam tovább.
'sok sikert, tesó.' kiabált utánam, mire én visszafordultam, és magabiztosan rámosolyogtam. nem hiszem, hogy szükségem lesz a szerencsére, de azért hálás vagyok Calumnak.
Summer-re gondoltam, miközben sétáltam hazafelé, nem nagyon tulajdonítottam jelentőséget annak, hogy merre sétálok, és kik vesznek körül. szórakozottan mentem tovább, még a jelzőlámpákra sem figyeltem, és a gyalogátkelőkre sem. csak sétáltam.
ami nagy hiba volt.
először hallottam, és csak aztán láttam. hangos dudálást, és a fék csikorgó hangját.
és utána megláttam.
egy ezüst autó egyenesen felém közeledett. egy volt azon kocsik közül, amik már a nagyobb autók kategóriájába tartozott, valami Range Rover féleség. nem tudtam mozdulni, olyan volt, mintha a földhöz ragasztottak volna.
aztán,
éreztem.
éreztem, ahogy a levegő kiszökik a tüdőmből, ahogy a kocsi nekem jön. felrepültem a kocsi motorháztetejére, egyenesen a szélvédőnek, azután pedig visszazuhantam a földre.
utána már nem éreztem semmit.
