I'm a Fucking Princess (Befejezett)

~15. rész~

-Szabad vagyok - néztem anyámra, miközben kettesben teáztunk, de hirtelen elbizonytalanodtam - Szabad vagyok?

-Igen - kuncogott anyám - nem tudom mit, de jól csináltad - veregette meg a vállamat.

-Éveknek tűntek - húztam el a számat.

-Na azért annyira nem lehetett rossz - tette csípőre a kezét, mire mind a ketten elnevettük magunkat.

Még iszogattuk a teáinkat, amikor anya valamiféle komoly arccal tekintett rám.

-Hogy érzed magad?

-Jól - mondtam egy kis hatásszünet után - miért kérdezed?

-Hát....Nora és én úgy gondoltuk, hogy mivel az a Brian gyerek elment, ezért folytathatnánk az úgynevezett párterápiátokat.

-Mire akarsz kilyukadni? - tettem le a csészémet.

-Arra, hogy ma te és Nataniel elmennétek a városba. Kettesben.

-Jó.

-Jó? - lepődött meg - mármint semmi "soha!" meg "nekem ez nem megy" és "felejtsd el"?

-Igen - bólintottam.

-Csak nem megtetszett? - váltott át egy perverz fejre, mire elmosolyodtam.

-No komment - néztem félre, hogy ne látszódjon, ahogy elvörösödtem.

+TimeJuuump+

-Biztosan kell ez? - néztem a sötétkék pulcsis, kapucnis és szakadt farmergatyás Natanielre (akinek ez a cucc eszméletlenül jól állt) és az én hasonló felszerelésemre. A különbség az volt, hogy nekem fekete pulcsim volt kapucni nélkül.

-Hihetetlenül mutatnak együtt - bólintott Nicol, de láttam rajta, hogy legszívesebben ugrálna.

-Vigyázzatok magatokra - intett anyám, Norával az oldalán.

Szótlanul felültünk a szekérre és fél óra utazgatás után megérkeztünk a városba. Leszálltunk és csendben néztük, ahogy a lovak elhúzzák a járműt, amin pár pillanattal ezelőtt még mi ültünk.

-Na jó - sóhajtott Nat. Mostantól így hívom. De csak magamban. Tuti kiakadna, ha hangosan kimondanám, ahogy ismerem - Hova szeretnél menni és mit szeretnél csinálni?

-Most komolyan megcsináljuk? - lepődtem meg.

-Inkább ülnél egész nap azon a padon? - mutatott lenézően az egyik legközelebbire.

-Igazad van - bólintottam, majd gondolkodóra fogtam.

Pár perc múlva már a kürtős kalácsot áruló bódénál álltunk sorban, ami egyébként nem volt hosszú. Vettünk, egyet, mert egyébként egyikünk sem volt olyan édes hangulatban, de én, személy szerint nem ettem még, és Nataniel érdeklődését is felkeltette.

-Jujj, meleg - visítottam fel, még viszonylag kultúráltan.

-Gyere - fogta meg Nat a kezem, és húzni kezdett, miközben átvette a kalácsot.

A mozdulatától a szívem hevesebben vert, és valamilyen szinten el is pirultam. Egészen a szemben lévő kávézóig mentünk. Beültünk és rögtön azt a lapot kezdtük el nézni, amibe az italok voltak írva.

-Én majd kávét kérek - fürkészte a lapot Nat - te?

-Azt hiszem valami hideget - mondtam, mert a víz levert a gondolattól, hogy mi most randizunk - talán limonádét.

Pedig a kávé rámfért volna, mert helyben el tudtam volna aludni. Csak a bökkenő az, hogy nem szeretem.

Pár perc múlva sikerült rendelnünk, ráadásul még meg is kaptuk. A kürtős kalács már nem volt olyan forró, ezért rögtön letámadtam. Az első falattól szinte elájultam.

-Ez nagyon finom - mutattam lelkesen a kezemben lévő finomságra - kóstold meg!

Nataniel megfogta a kezem, majd harapott egyet a kezemben lévő darabból.

-Hé - mondtam vörös arccal - szedj magadnak.

-De ragad - zárta le a témát.

Sóhajtottam egyet, majd tovább majszoltam. Ez a randi nem olyan mint a romantikus filmekben.

Ezek után vásárolni mentünk.Vagyis nem ruhákat, hanem szuveníreket. Igen, a palotával szembeni városból.Anyámnak egy virágmintás csészét, hiszen mindig teázik, Norának pedig illatos gyertyákat vettünk, mert Nat szerint szereti őket. Annának egy fonott karkötőt vettem, Nicolnak pedig egy hasonló stílusú nyakláncot. Ezt neveztem ki jelképnek, mivel ők testvérek. Donnának egy pár kék,csillogó fülbevalót, és még Doriannak is vettem egy nagy doboz csokit. Állítása szerint imádja. Ezzel végeztünk is.

Kiléptünk az ajtón és abban a pillanatban elkezdett szakadni az eső. Vagy is eddig is esett, de nem szakadt. Nataniel azzal a hévvel fordult vissza a maga életunt képével, de én megfogtam a csuklóját és lenéztem rá. Na jó nem le,mert csak pár centivel vagyok magasabb...

-Elfutunk a padig, ami felett a fedő van és ott megvárjuk a kocsit, ami remélhetőleg hamarosan értünk jön - parancsoltam, mire ő már nyitotta volna a száját, de én megindultam és velem együtt ő is.

Nem áztunk meg, csak egy kicsit. Csendben üldögéltünk a padon, miközben hallgattuk az esőt.

-Sarah - szólalt meg Nat, mire automatikusan feléfordítottam a fejem.

-Mondd - mosolyogtam rá. Jó kedvemben, hiszen mindenkinek találtam valamit.

-Ezt...neked vettem - húzott ki enyhén vörös fejjel a zacskóból egy gyönyörű nyakláncot. Egy ezüst ló volt rajta, körülötte pedig csillagok. Életemben nem láttam még ilyen egyszerű, mégis lélegzetelállító darabot.

-Ezt komolyan nekem? - néztem rá döbbenten, majd elérzékenyülve.

Elmosolyosodott, mire a gyomrom görcsbe rándult, a szívem pedig kihagyott egy ütemet.

Rögtön megfordultam, hogy feltehesse, ami meg is történt. Mosolyogva visszafordultam és néztem őt. Lesütötte a szemeit, majd hirtelen hozzám hajolt és megcsókolt(!) Lágyan, de mégis követelőzően. A külvilág megszűnt körülöttem létezni. Félénken visszacsókoltam, mire ő belemosolygott. Miután levegőhiány miatt elváltunk visszahúztam magamhoz és most én csókoltam meg... mert nem hittem el, hogy ez tényleg megtörténik. De megtörtént. Pont miután elváltunk megláttuk, hogy a szekér közeledik. Ezek után kézen fogva ültünk fel, én pedig elaludtam Nat ölében. Biztonságban és teljes nyugalomban. Azt az estét soha sem felejtem majd el.