I'm a Fucking Princess (Befejezett)

~23. rész~

Rögtön egy szomorú közölnivalóval jelentkezem felétek. Úgy döntöttem 2-3-4 rész ,és lezárom ezt a "könyvet."

Másnap a körmeimet rágcsálva ültem fel a gépre. Rettenetesen szörnyen éreztem magam és mardosott a bűntudat, azért mert ilyenkor sem anya mellett vagyok, hanem önző módon máshol tengetem a hétköznapokat. Aztán a lányok is az eszembe jutottak... Vajon mi lehet velük? Jól vannak? Bántották őket? Élnek még?

-Ha máris azon agyalsz, hogy mi lehet otthon, akkor jelentem, mindenki jól van. Alig van fegyvere a lázadók közül valakinek. És nyugodj meg, eddig még senki sem sérült meg, pár őrt kivéve, de ők is jól vannak.

-Megsérültek az őrök? - kaptam a fejemhez - Ez miattunk van. Azért, mert összeházasodtunk!

-Engem ne keverj a kamu önmarcangolásodba! - kapott az orrnyergéhez - Fejezd be! Nem te tehetsz róla. Attól, hogy Anglia a te országod, az nem jelenti azt, hogy mindenkit megtudsz menteni.

-De....

-Játsszunk valamit. Mondjuk piros pacsizzunk.

-Esetleg más?

-Itt van kártya? - nézett Nat a fordítónkra, akinek még mindig nem tudjuk a nevét és van egy olyan érzésem, hogy már nem is fogjuk. De, hogy őszinte legyek, engem már nem is nagyon érdekel.

-Persze - bólintott, majd odanyújtotta nekünk a kártyákat, amit az ülés alól szedett ki.

-Na jó, nem hittem volna, hogy lesz - nézett rám Nataniel mosolyogva.

-Hé, ez egy magángép. Itt minden van - vigyorogtam.

Így pár kártyajátszma után érkeztünk meg. Miután leszálltunk a gépről négy tucat őr vett minket körbe.

-Tessék, ez jobb ha maguknál lesz - adott nekünk egy-egy fegyver valamelyik.

-De azt mondták a lázadóknak nincs fegyverünk - néztem elsápadva a tárgyra - és egyébként is! Életemben nem használtam még fegyvert.

-Ez egy Walther PP, nem annyira nehéz kezelni - állt elő egy másik őr - Nem muszáj őket célozniuk. Leginkább csak elijesztés gyanánt van. Ha az ellenség célba veszi önöket, akkor érdemes csak lőni, addig nem.

Ezek után még részletes tájékoztatást adott, elmondta, hogy hova kell célozni, hogy kell kibiztosítani, és még egyszer részletesen végigvettük az egészet.

Így történt az, hogy azzal a pár őrrel megindultunk a palota felé, én pedig csak reménykedni mertem, hogy semmi probléma sem lesz.

-Miért vagy olyan magabiztos te azzal a fegyverrel a kezedben? - néztem Natanielre, aki halál nyugodtan sétált mellettem, miközben én remegtem. Ezt észre is vette és megfogta a kezem, ezáltal egy kis biztonságérzetet merítve belém.

-Tudod.... nem ez első lázadás, amit vissza kell verni - nézett a szemembe - néha tenni kell ezt-azt, hogy a trónon maradj.

-Marha jó, hogy egyébként ezekről a fontos dolgokról semmi tájékoztatást vagy képzést nem kaptam - puffogtam -de párterápiát... bezzeg azt igen.

-Ilyen az élet - rántotta meg a vállát, de abban a pillanatban kiáltást hallottunk tőlünk jobbról.

Szándékosan lett ez a rész rövid majd kiderül, hogy miért. Nyugodjatok meg, csak a kövi rész lesz valamelyest harcolós, a többi az már normális. Csak ugye kell az izgalom, meg azért nem lehet mindig minden csillámpóni meg szivárvány.... :)

2017. 03. 18.