I'm a Fucking Princess (Befejezett)

~20. rész~ •Párizs•

-Mindig is kíváncsi voltam Párizsra - ecseteltem izgatottan Natanielnek, aki a megszokott életunt arcával sétált mellettem - Ott van az Eiffel-torony, ugye?

-Igen - sóhajtott fáradtan.

-Akkor jól tudom - bólintottam.

Megérkeztünk a repülőnkhöz, ami ugye természetesen magángép, mert persze minden gazdagnak van egy, tök mindegy ,hogy használni fogja-e vagy sem.

-Életemben először látok repülőt - csodálkoztam ,majd alaposan végigmértem minden egyes nanométerét - mármint olyat ,ami nem a tévébe van.

-Pedig jó vele repülni - jegyezte meg Nat mosolyogva ,miközben figyelte ,ahogyan szemügyre veszem a közlekedési eszközt.

Miután felmentünk rá el is indultunk. Csak mi voltunk ,a két pilóta ,és egy fura ,öreg férfi. Leült az asztal egyik oldalára ,mi pedig a másikra ,egymás mellé. Miután a fazon elmondta ,hogy mi~hogy lesz ,vártunk. Még elvileg volt egy óránk. Nem tudtam mit csinálni ,ezért -mivel az ablak mellett ültem- az eget kémleltem. Milyen szépek a felhők! Akár a vattacukor... Sok-sok bolyhos vattacukor...Ezen agyaltam.

Natanielre szerettem volna tekinteni ,de ő abban a pillanatban hajtotta a fejét a vállamra. Megilletődve pillantottam rá ,de szemei csukva voltak. Szóval alszik. Ez az első alkalmam ,hogy alaposan szemügyre vehessem. Az arca minden egyes miliméterét.

Barna haja enyhén az arcába omlott. Hosszú szempilláit akármelyik lány megirigyelhetné. Az arcán elvétve szeplők helyezkednek el. Az ajkai pedig... Azt a... Inkább elfordítottam a fejem ,mielőtt még elpirultam volna. Kis idő múlva visszafordultam ,és néztem. Közbe szépen lassan kinyitotta a szemeit. Az enyémeket kezdte nézni. Olyan nyugodt volt minden. Teljesen elmélyedtem a gyönyörű szempárjában. Olyan kék ,mint az óceán. Egy halvány mosoly kúszott fel az arcomra. Nat meglátva ,ő is elmosolyodott ,majd leemelte a fejét a vállamról ,és egy puszit nyomott az arcomra. Elkerekedett szemekkel néztem rá ,de azután vörös arccal fordultam az ablak felé. Az út tovább részén már nem mertem odanézni. Túlságosan zavarban voltam. Még meg kell szoknom ezeket a gesztusokat Natanieltől.

Miután megérkeztünk egy lány fogadott minket,mellette pedig egy 50-es éveiben férfi volt ,feltehetőleg az apja ,meg néhány őr. Kiderült ,hogy miért volt velünk az a furcsa fazon. Ő fordított nekünk.

Miután kedvesen üdvözöltük egymást, megindultunk be,a kastélyba. Hogy őszinte legyek ,a miénk sokkal szebb, és nagyobb ,de azért ez sem volt semmi. Először megmutatták a közös szobánkat ,ahol aludnunk kell majd (mert ugye a házasok -elvileg- együtt alszanak) aztán egy nagy étkezőbe vezettek minket ,amiben egy kicsike, négy személyes asztal állt ,szép fekete-fehér székekkel. Az asztal sem volt semmi ,üvegből készült, különleges lábai voltak. Kicsit mesebeli volt a hely. Helyet foglaltunk. Én Nataniel mellett ültem a lány pedig az apja mellett.A fordítónk mellettünk állt és az egész beszélgetésünket fordította ,míg mi ettünk.

-Ő itt a lányom, Kessy - szólalt meg a férfi ,mire a lány felállt és pukedlizett - én pedig Ivan vagyok.

-Sarah vagyok - pukedliztam én is, pedig igazából nem terveztem - ő pedig Nataniel, a férjem.

-Már régen meg szerettük volna ismerni önöket ,többet hallottunk magukról ,mint a saját országunkról!

-Ezt örömmel halljuk - kapcsolódott be Nat a beszélgetésbe.

-Mióta ismeritek egymást? - szólalt meg a lány is. Egyébként neki hosszú, derékig érő, fekete haja volt. A jobb oldalán egy fonat húzódott. A ruhája piros volt,de nem az a feltűnő fajta. Még Natanielnél is kisebbnek tűnt. Nem nagyon volt szimpatikus ,de lehet ,hogy csak a visszahúzódó természete miatt.