I'm a Fucking Princess (Befejezett)

~19. rész~

Nataniel megfordult, és határozottan megindult felém, mire én meglendítettem a kezemet. Felpofoztam volna, de kitért előle. Mire észhez tértem, már a karjaiban voltam. Erősen szorított, mint ha az élete múlt volna rajta. Újra könnyek gyűltek a szemeimbe, majd úgy döntöttem visszaölelek. Egy kis idő múlva eltolt magától, és mélyen a szemembe nézett. Kivételesen nekem kellett felnéznem rá. Egyikünk sem mert semmit sem szólni. Elkezdett közelíteni felém, mire valaki megköszörülte mögülünk a torkát.

-Nem igazán akarnék zavarni - kezdte zavartan Nicol - de Amanda királyné hívat titeket.

Ijedten ugrottunk szét, de már rögtön azután követnünk is kellett őt. Halkan sétáltunk a folyosón, és már szinte a kínos csend fokát verdestük. Nat és én azért nem mertünk megszólalni, mert még a történtek hatása alatt voltunk csak ugyan, mint Nicol, aki hozzánk hasonlóan zavarban volt. Aztán éveknek tűnő percek múlva megérkeztünk anyám ajtója elé. Nicol már nem jött be velünk, gondolom ment a dolgára. Helyet foglaltunk, de nem tudtam nem észre venni anyám vidám arckifejezést.

-Képzeljétek - kezdte elérzékenyülve - mindenki imádja a párosotokat! Rengeteg ország oda van értetek. Egy csomó meghívót kaptatok. A nászutatok egy "világ körüli" - mutatott idézőjelet - utazás lesz!

-Mindig is elakartam menni külföldre - ragyogtak fel a szemeim.

-Még nem voltál? - lepődött meg Nataniel.

-Még nem igazán volt hozzá szerencsém - rántottam meg zavartan a vállam, mert rögtön az előző szituáció jutott az eszembe.

-...Részemről rendben - jelentette ki némi töprengés után.

-Szuper - tapsikolt anyám - akkor este pakoljatok össze, és reggel hétkor már is indultok a magángépünkkel!

-Magángépünk is van - csodálkoztam. Habár...Mink nincs?

-Persze, hogy van. Elengedhetetlen - legyintett, majd úgy tűnt végeztünk a beszélgetéssel, mert a papírjait kezdte el nézegetni.

Úgy döntöttük Nattal elhagyjuk a helyet, ezért nyúltunk is a kilincsért. Természetesen egyszerre, így még egy zavarba ejtő pillanat után megindultunk a szobáink felé. Nataniel szobája van a közelebb, enyém mellette helyezkedik el, körülbelül 1 méterre. Ő az övé felé fordult, én pedig az enyém felé. Hirtelen elkapta a csuklómat, mire megállt bennem a levegő. Egy darabig úgy tűnt gondolkozik valamin, őrlődik, szenved... de végül elengedett és beviharzott a szobájába.

Nagy levegőt vége én is követtem a példáját, és pakolni kezdtem.

Hamar meglettem vele, és szomorúan vettem tudomásul, hogy nagyrészt ruhákat kell elpakolnom. Habár már megszoktam, még mindig járnék inkább nadrágban, de az a lányok és anyám szerint az egyáltalán nem lenne nőies vagy hercegnőhöz méltó. Leültem a csöndes szobába és elgondolkoztam arra, hogy mi minden történt velem. Mármint az egész életembe. Hogy mennyire megváltozott az egész. Gondolatmenetemet kopogás zavarta meg, mire odakaptam a fejem.

-Szabad!

-Te lány - hallottam meg Donna hangját az ajtó mögül - szívesen bejönnénk, de zárva van!

-Hupsz, bocsi - hebegtem, majd sietősen kinyitottam az ajtót.

-Tényleg külföldre mész? - rohant le Anna izgatottan.

-Igen - mosolyogtam, ráadásul nem csak egy helyre - ugrándoztam.

-Én még sosem voltam Anglián kívül - szomorodott el.

-Ne csüggedj - térdeltem le, majd magamhoz öleltem.

-Majd csinálsz képeket? - lelkesedett be Nicol is.

-Egy rakatot - feleltem, ami után egy csoportos ölelkezés következett.

-Sarah - nézett rám komolyan Donna, de látszott rajta, hogy nagyon próbálja elfojtani a mosolyát - ugye tudod, hogy a nászutak estéjén mik szoktak a legtöbbször történni?

-Miért, mik? - kérdeztem, de rögtön leesett - Miért kérdezel ilyen dolgokat? Még kiskorú vagyok, és amúgy se lesz semmi! - visítottam full vörösen, majd neki vágtam egy párnát, mire elnevette magát.

-Na jó - mondta Donna két viháncolás között - csak azt szerettem volna mondani, hogy érezzétek jól magatokat.

-Rendben - vigyorogtam.

-Kopp-kopp - hallottam meg Nat hangját - beszélhetnénk?

-Izé... - néztem zavartan a földre.

-Semmi olyan - vakarta meg a tarkóját, miközben a földet bámulta enyhén pirosan.

-Rendben.

Átballagtunk a szobájába, majd helyet foglaltunk

-Csak azt szeretném mondani, hogy elvileg Párizsban kezdjük. Másfél órás lesz a repülőút innen, Londonból, és tudomásom szerint egy napot töltünk ott.

-Remek - bólintottam mosolyogva.

+TimeJuuump+

Reggel izgatottan keltem. Miután érzékeny búcsút vettünk mindenkitől, megindultunk a repülőnk felé. Kezdődjön életünk legjobb hete!

❤ <- Ezt az olvasóimnak :D