I'm a Fucking Princess (Befejezett)

~22. rész~ •Róma•

Először is elnézést szeretnék kérni ,hogy ilyen ritkán születnek meg a részek ,és köszönetet szeretnék mondani a 7K-hoz. 😊❤

Kómásan fordultam Nataniel felé, aki már teljes hadifelszerelésben állt előttem.

-Te meg mikor keltél, hogy meg is vagy mindennel? - ráncoltam össze a homlokomat.

-Nem tudom - vont vállat - neked is összepakoltam.

-Köszönöm - mosolyodtam el szélesen.Még utoljára nyújtózkodtam egyet, majd a kikészített ruhám felé vettem az irányt.

Miután készen lettem elköszöntünk Marcotól és Silviától, és a repülő felé vettük az irányt. Időközben a fordítónk is előkerült és habár nem mondta meg hol volt, de legalább visszakerült hozzánk.Miután felértünk utaztunk pár órát, amire nem emlékszem, mert sikeresen végigaludtam az egészet. Amikor felkeltem nem lepődtem meg, hogy a fejem Nataniel vállán van, sőt még örültem is neki.

A magángépről leszállva elém tárult Róma gyönyörű látványa. Egyből éberebb lettem, és úgy döntöttem közölnöm kell Nattal, hogy nekem mennyire tetszik eddig a hely, mire ő csak unottan csóválta a fejét. Nem igazán akadályozott meg a beszédembe a cselekedete, továbbra is csak áradoztam neki.

-Nem hallgatnál már el? - kérdezte kicsit ingerülten.

-Ja - húztam magam össze kicsit megszeppenten - Bocsánat.

Sóhajtott, majd elszáguldott mellettem. Hát ennek meg mi a baja? Kicsit kezd visszaalakulni természetes formájába. De akkor is, az első két napon még kedves volt. Már is megunt volna?

Mikor odaértünk az ottani helyre eltátottam a számat. Csodás hely volt, a szemem nem győzött betelni vele. A palota előtt felsorakoztak az őrök, majd egy szigorúnak kinéző karcsú nő sétált ki rajta felszegett fejjel, és ijesztő kisugárzással.

-Üdvözöllek titeket - biccentett, de a meglepő az volt, hogy a saját nyelvünkön, az-az angolul szólalt meg. Akkor a fordítónkra gondolom most sem lesz szükség. De jó dolga van!

Nataniel meghajolt, én pedig pukedliztam. Elkezdtünk besétálni a palotába, miközben megtörtént az unalmas bemutatkozás, meg a kérdések és válaszok áradata. A nő neve egyébként Serafina. Igazából nem nagyon volt barátságos kedvébe, amit tudomásul is vettünk, és inkább a királyságáról kérdezgettünk, amire viszont szívesen válaszolt. Elvezetett minket az ebédlőbe, ahova szívem szerint szívesen mentem, hiszen farkaséhes voltam. Azt hiszem ma nem is reggeliztem.

-Milyenek az ételek? - kérdezte mosolyogva Serafina. Kicsit furcsán éreztem magam a mosolyától, végül is mégiscsak most láttam először ezt csinálni.

-Kifejezetten jók - mosolyodtam el én is halványan. Az előttem lévő pizzára néztem, és elgondolkodtam, hogy a sulis időkben mennyit ettem belőle, de azok sokkal másabbak voltak.

Nataniel is elmormogott valami "finom" félét, és utána már a kérdésekre csak rövid válaszokat adott. Úgy nézett ki, mint aki nagyon gondolkodik valamin. Látszik az arcán, hogy bántja valami. Meg kéne kérdeznem, hogy mi, de félek, hogy rám ordít és elküld.

Vegyes érzelmekkel ballagtam ki az - egyébként gyönyörű - ebédlőből, majd Nattal a nyomomba elindultam a szobánkba. Serafina jó éjszakát kívánt nekünk és közölte, hogy már csak holnap reggel találkozunk. Mi? Akkor nem kapunk vacsorát? Vá!! Annyi minden foglalkoztat jelenleg, hogy minél több dologra keresnék megoldást, annál több új kérdés keletkezik a fejemben.

Miután bementünk az ideiglenes szobánkba, Nataniel gondterhelten lefeküdt az ágyra, és a plafonra meredt. Megpróbáltam gyengéden megközelíteni. Közelebb mentem hozzá, és megfogtam a kezét. Rám nézett, egyenesen a szemembe. Nem láttam benne haragot, ezért melléfeküdtem, de aztán meggondoltam magam és inkább szorosan hozzábújtam. Sóhajtott, majd gyengéden átölelt.