Te és Én (MarcusandMartinus) łłłBefejezettłłł

Megbízhatsz bennem<3

oda mentem hozzá leültem mellé és megöleltem.Így voltunk pár percig, majd megszólalt, zokogós hangon:

-most mért vagy ilyen kedves velem? hiszen én bunkóztam veled állandóan-

-tudom, de nekem sokat jelentesz.....rám nézett-de csak barátként- mondtam(persze csak barátként aha...)

-köszönöm-mondta

-de mégis mit?

-hogy nem rúgsz még belem te is, pedig megérdemelném..

-Mi a baj?-kérdeztem. rámutatott a telefonjára aminek be volt törve a képernyője. egy kép volt megnyitva ahol az ex barátjával volt. szegény. majd megint megszólaltam

-már későre jár, be kéne menni-mondtam, majd felálltam

-mi van, félsz a sötétben?-kérdezte. de már nevetett

-jó megfogtál- nevettem

-tényleg?

-dehogy is, csak azt vártam hogy végre jobb kedved legyen-csak néztem a szép mosolyát, és elvesztem a gyönyörű szemeiben, ezt észre is vette

-tényleg ideje lenne menni-mosolygott. majd elköszöntünk, és haza mentem, Marcus várt a szobámban

-na mizu Romeo?-nevetett,míg hozzá nem vágtam egy párnát

-hülye-mondtam és kiterültem az ágyamon,

-tesó, miért..miért pont ő?nem is ismered, és még hozzá több száz kilométerre lesztek egymástól ha elmegy

-de, nem akarom hogy elmenjen.

-na látod ezért verd ki gyorsan a fejedből.-Marcusnak talán tényleg igaz van? mindegy kitartok az mellet hogy még itt van., majd elmentem fürdeni és aludni

Alexa szemszöge

Meglepet Martinus viselkedése azt hiszem hogy találtam egy új barátot, de mindegy is 1 hónap múlva úgyis elmegyek.miután megbeszéltem magammal ezeket elmentem a fürdőbe és lemostam magamról a sminket,letusoltam, és elmentem aludni.

3 hét múlva...

Eljött életemnek az a napja amire legkevésbé sem számítottam, de kezdjük az egészet elölről. Az utolsó hetem Norvégiában, megesküdtem magamnak hogy az utolsó hetet érdekesen töltöm úgyhogy belevágtam a nap közepébe(szó szerint a közepébe mivel mire felkeltem dél volt)Miután felkeltem és megcsináltam a teendőimet, azon filoztam hogy mit kéne csinálni Míg nem...Martinus hívott, ebben a pár hétben nagyon jóban lettünk mondathatni legjobb barátok lettünk

M-szia. lenne kedved ma kiruccanni?-mondta

ÉN-felőlem mehetünk, úgy sem tudok mit kezdeni magammal-miután ezt kiejtettem a számon abban a pillanatban csengettek,Martinus állt az ajtóban

m-akkor gyere-kihúzott az ajtón és elindultunk végig az utcán,Egészen le a tóhoz, tükröződött benne az egész környék, Majd valamiben megbotlottam

M-oh megtaláltad-nézett

Én-mégis mit-mutatott hogy menjek arrébb, egy lejárat volt ami elég öreg vasból készült

M-lányoké az elsőbbség-megindultam lefelé majd amit megpillantottam, el sem hittem. Egy hatalmas medence ált egy csarnok közepén ami lila és fehér led lámpákkal volt kivilágítva

M-na tetszik?-mosolyodott el

Én-hogy tetszik e, ig....-mielőtt befejeztem volna a mondatomat Martinus belerántott a vízbe ami elég hideg volt