Te és Én (MarcusandMartinus) łłłBefejezettłłł

A NAGY KÉRDÉS,MI LESZ A VÁLASZ?

Martinus szemszöge

A szeptemberben 1 jó dolog lesz. Hogy megyünk fellépni Ausztriába, vagyis Bécsbe. És az még dob rajta egyet hogy Alexát is meghívtam. Mivel Magyarország elég közel van hozzá. Remélem eljön, mivel megígérte. Ugyanúgy kezdődött ez az egész mint a többi utazás. Csomagolunk, repülünk, folyton, folyvást. 

Alexa szemszöge

Kicsit már kihevertem azt hogy kirúgtak, bár nem is bánom annyira. Martinus meghívott a koncertjükre ami szeptemberben lesz. Timit ismét hurcolom magammal, hiszen nélküle egy lépést sem teszek mostanában. Megbeszéltük hogy a reptéren össze futunk. Így is történt. Megpillantottam egy széken gubbasztani a többi között. Mikor meglátott felállt és oda rohant hozzám. Becsekkoltunk, és már szálltunk is fel a repülővel. 

Jó pár óra múlva...

Most érkeztünk meg a koncertre. A bejáraton özönlöttek be az MMerek. Mikor a fiuk megjelentek a színpadon, fülsüketítő sikoltozás hallatszott. Megszólalt a Like it Liket it, ami a rajongók kiabálásához vezetett. Nem is énekelték, ordibálták a szöveget. Gondoltuk Timivel miért ne csatlakozzunk az üvöltésbe, folyton folyvást egymás rikácsoló hangját hallottuk amin nagyon sokat nevettünk. Egyszer megfogtam Timi két hosszú kezét és a magasba emeltem. Mikor nem is kellett volna. Martinus erre levette az egészet. Tuja hogy csak mi vagyunk ilyen bolondok. Láttam a tekintetéből, de annyira rájött arra hogy amikor énekelni e kellett volna, össze vissza röhögött. Marcus előszór nem értette majd neki is leesett. De ő tartotta magát. De őt is elérte a röhögő görcs és meg állás nélkül nevettet. A koncert ez után sem állt meg, vissza tértek önmagukba és folytatták. Ugyan még akkor is mosolyogtak. Végig. Timivel folyton hülyét csináltunk magunkból, de tényleg....legalábbis mi azt érzetük. Állandóan csápoltunk, ha kellett ha nem. És egy-egy valaki mindig csatlakozott hozzánk, vagyis követte a példánkat. Akkor volt a legnagyobb parti mikor a konfetti ágyukból csak hullott a sok papír cafat. Végig Martinus figyeltem, rajta járt a tekintettem. Ebben persze nem voltam egyedül. Néztem ahogy a szőke haja lobog, a széles mosolyát több telefon kamera felé vetette. Egyszer azt vettem észre hogy ő bólint egyet, de hogy miért, nem sejtettem. Egy biztonsági őrre szegezte tekintettét. Aki a feladatát tudva teljesíteni akarta. Ahogy észrevettem, pontosabban a feladat én voltam, mivel a fekete ruhás férfi, felém közelített. És a karomat megfogva próbált kivinni a tömegből. Nem értettem hogy mi történik, csak követtem. A színpad mellett véget ért az utunk. Martinus közelített felém, a kezét nyújtva felhívott a színpadra. Ez számomra még mindig érthetetlen volt. 

-Szerintem tudod hogy szokás nálunk a nagy felhajtás-nézett rám mint aki készül valamire, ezt levettem a mosolyából

-Igen, azt hiszem-néztem kicsit furán

-És tudod még mi szokás nálunk?-Kivették a kezéből a mikrofont.És ami történt...nem hittem a szemeimnek, se a fülemnek. Annyira a sok hatása alatt voltam. Mint mondtam elvették tőle a mikrofont,ezt egy ismét fekete ruhás ember tette meg akinek a hátára az volt írva hogy STAFF. Még mindig nem értettem mi folyik körülöttem. Martinus a zsebébe matatott. Mint aki tanakodik hogy mit csináljon. Én egyre furcsábban néztem rá. Rá pillantottam Marcusra ő meg a kezét megrázva mosolygott felém. Mi történik? Nem értem. De pár percre rá megtudtam. Martinus egy dobozt húzott ki a nadrágja zsebéből. Én hülye akkor még mindig nem értettem. A rajongóiknak szerintem akkor már leeshetett, mert nagyon sikoltoztak, a történtek láttától. Össze ugrott a gyomrom. Most vajon mi fog történni? Martinus egy mosolygó pillantást vetett a követői felé majd újra rám szegezte a tekintetét. Majd megtörtént dolog. Pontosabban az a dolog amiről a legtöbb lány kiskora óta álmodik. Letérdelt. Nekem pedig elakadt a lélegzetem. Csak nagyokat nyeltem.

-Ha végeztél az egyetemmel....ami valljuk be elég sok idő...-láttam rajta hogy elég kínosan érzi magát. Ezért kicsit besegítettem. 

-Nem-mindenki félre értette, levirult Tinus arcáról a mosoly-Nem kell várnod, ugyan is kirúgtak-nevettem el magam. Erre mindenkinek vissza tért az arcára a mosoly

-Hogy micsoda?-nevetett Tinus

-Jó hallottad-nevettem

-Akkor ezt igennek vehetem?-mosolygott

~Bólogattam~

Felhúzta az ujjamra a gyűrűt. És fel kapott. Nagyon boldog voltam. Szerintem ilyet sem csinált még senki. Hogy a színpadon kérte meg a barátnője kezét. Vagy csak én vagyok lemaradva? Ezután csak zajlottak az események. Boldogok voltak. Élvezték az estét. És soha többé nem állt közéjük senki.Pár év múlva... A lány jelentkezett egy másik egyetemre a barátai kíséretében, És sikeresen végzett. Na persze az mellett folytatta a karrierjét is. És Martinus, nem hagyta abba az éneklést. Marcussal világhírűek lettek, hihetetlen mennyi mindent elértek. És az közös életük? azt talán egy másik történetből fogjátok csak megtudni. Vagy lehet hogy az ő történetük csak úgy eltűnik?!. Mintha senki sem ismerte volna.? De ki tudja, lehet hogy egyszer még felbukkannak, valamilyen formában. Ők voltak azok akik....sok elesés után is felálltak. És követték egymás lépteit......

Hát skacok! Elérkeztünk ide is. A sztori végéhez... Hihetetlen hogy mennyien itt voltatok és olvastátok. Pontosabban 4K. De mire ezt kirakom lehet hogy még több is lesz. Most teljesen az igazat mondom. Nem egyszer a kommentjeitekkel megsirattatok. Annyira jól estek. És persze nem csak a kommentek. A "lájkok", a megjelölések. Akár csak az üzenetek. Nagyon jól estek. Ezen a nyáron nagyon sok önbizalmat gyűjtöttem amit csak nektek köszönhetek. Hihetetlenek vagytok!! Köszönöm hogy itt voltatok és támogattatok. Remélem a következő sztorikban sem fogok csalódást okozni.(terveim szerint lesz) (és igen, Marcus&Martinusos) Még nem tudom mikor...de a következő sztorimnál találkozunk. Sziasztok!!!! :)

<3

UI.:NAGYON NEHÉZ UTOLJÁT MEGNYOMNI EBBEN A SZTORIBAN A KÖZZÉTÉTEL GOMBOT!!