Se veled se nélküled? Van egyáltalán olyan? Van, a történet két főszereplője tökéletesen bemutatta ezt. Ti is szeretnétek a két Gunnarsen szomszédjában élni? Zárjátok ki a világot két percre, és éljétek bele magatokat a történetbe. Képzeljétek azt...
Tusolás után, sokat töprengtem hogy vajon miben menjek, erre az eseményre. Eközben a telefonomra egy üzenet érkezett. Az osztályfőnököm irt
-szia. Elfelejtettem megemlíteni hogy a szép ruhát csak hozd magadall, mert ez a program csak este lesz, előtte pedig megbeszélés.-olvastam az üzenetet. Ezért a választott ruhámat. Szépen összehajtottam és bele tettem egy papír táskába.
Majd egy normális ruhát kerítettem amiben megyek
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Viszont a hajammal kellet valamit kezdenem. Próbálkoztam és próbálkoztam de semmi sem jött össze, úgyhogy úgy döntöttem kivasalom és lógva hagytam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Miután ezekkel megvoltam, egy kis smink, és indultam is vissza a suliba. Út közben nem egyszer negáltam képet csinálni pár lánnyal. De az egyik lány
-mi van ma hogy sztárok futkosnak minden fele?-nevetett
-ezt hogy érted?-zavarodtam meg
-hát az előbb is-folytatta volna de a mellette lévő lány elhúzta onnan és csak sutyorgást hallottam ("megígértük az előző két srácnak hogy nem szólunk róluk senkinek")Ne...Á biztos hogy nem....több miliő híres srác létezik. Nyugtattam magam. Beléptem a suli küszöbén, már minden felé nagyba folytak a próbák, Megpillantottam Timit
-Szia-mosolyogtam
-szia, segítened kell-behúzott az osztályba és ránk zárta az ajtót
-jól vagy? mi történt?-ijesztett meg
-nagyon izgulok, te ilyenkor mit csinálsz?-legyezte magát
-én? hát én általában nagyon zavarban vagyok mikor sok ember előtt vagyok szóval ebben nem nagyon tudok segíteni, de várj csak-kutatok a táskámban majd odanyomtam a kezébe, egy karkötőt
-de ez a szerencse karkötőd, miért adod nekem?-nézett rám kérdően
-mert ha mindig a karkötőmbe kapaszkodok, akkor sosem leszek képes legyőzni a félelmem, úgyhogy ha szeretnéd mától a tiéd-mosolygok
-tényleg?köszönöm-megölelt.
-na de most nekem mennem kell a tornaterembe, majd szurkolok-majd kiléptem az osztályból. Megindultam a terem felé de az osztályból a helyes srác megállított.
