Te és Én (MarcusandMartinus) łłłBefejezettłłł

EGY ÁTLAGOS SZOMBATNAK INDULT...

(Martinus szemszögénél lesz izgibb, Legalább is remélem)

Alexa szemszöge

Még nagyban aludtam mikor dörömbölésre lettem figyelmes. Mire magamhoz térhettem volna a barátnőm tűnt fel a szobámban.  

-Mit keresel itt Timi?És hány óra van?-húztam a fejemre a takarót.

-Kérlek szépen kereken 8 óra van. És te most szépen össze szeded magad és utána megyünk vásárolni-izgatott lett

-Mégis minek?-ültem fel

-Mert nincs egy ruhám sem a mai koncertedre, és szerintem neked sincs. Úgyhogy kelj fel-Rángatott ki az ágyamból. El készültem és indultunk is a városba. Pár másodpercenként álltunk meg a kirakatok előtt. De egy ruhánál sem volt az a hüha, míg nem...

-Oda nézz. Kell az a ruha-mutattam egy kék gyönyörű ruhára.

-Mire vársz? Indulás felpróbálni-lökött meg enyhén. Lekaptam két méretet a többi közül, és már indultam is felpróbálni. Mikor nagy nehezen felhúztam, lefagytam a tükörbe. Egy ideig csak bámultam magam elé. Majd észhez tértem. Ez nem én vagyok. Nem egy szépségkirálynő, én inkább maradok a szakadt nadrágomnál. Fogtam és leszedtem magamról. Kiléptem a fülkéből, Timi várt rám. 

-Na akkor megvesszük?-mosolygott

-Nem-tettem vissza a helyére

-Mégis miért? Olyan jól állna neked. Kiemelné a szemed-próbált rábeszélni

-Inkább kihagyom-forgattam meg  a szemeimet. Ezután Timi kifizette a választott ruháját, és már indultunk is haza. Folyton azt hallgattam hogy "ne menjünk érte vissza" nem értette meg hogy nem kell az a ruha. Már közelítettem a koncert kezdetéhez. Elöntöttem hogy elmegyek letusolok előtte. Mire kiértem a fürdőből...

-Te meg mit keresel itt?És a ruha?-megpillantottam Timit a szobámba mosolygott. Az ágyamra terítve pedig ott volt az a ruha.

-Tudom hogy tetszett a ruha, ezért elhoztam-villantotta ki fehér mosolyát

-Aj de nem kellett volna. De köszönöm-Odamentem és megöleltem

- Na öltözz! mert elkésünk-kiment a szobámból. Én pedig felhúztam álmaim ruháját. Tudja mi kell nekem. Majd nyílik az ajtó

-Gyönyörű vagy-mosolyogtunk

-Köszönöm-

-Ez még nem minden. Csukd be a szemed.-parancsolt rám

-Mi? Miért?-néztem értetlenül

-Nyugi nem viszlek neki a falnak...Talán.-nevetett. Erre én becsuktam a szemem, és teljesen a barátnőmre bíztam mindent. Éreztem hogy megyünk lefelé a lépcsőn, majd megállunk

-Jól van kinyithatod-ellengette a karom

-Biztos?-nevettem

-Gyerünk-szolt rám. Óvatosan kinyitottam, és elakadt a lélegzetem. Egy fekete limuzin állt a ház előtt. Timi meg csak mutatott felé.