Te és Én (MarcusandMartinus) łłłBefejezettłłł

RONGÁLÁS

-Max arcra!-tette fel a kezét. Én kiskutya fejet vágtam. Elköszönt és elment, mert pár perc múlva megy a gépe. Én vissza mentem a rajongóimhoz. Igazából nem tudom hogy most mi van köztünk. De szerintem haladunk. Miközben alá írtam egy pólót, valaki megütögette a hátam, gondoltam valaki képet akar. Hát nem éppen. Megfordultam, Alexa állt mögöttem, nem tudtam reagálni, olyan gyorsan történtek a dolgok. Bele karolt a nyakamba, hogy lejjebb húzza a fejem, (kicsit magasabb vagyok nála) finoman adott egy puszit a számra, és mosolyogva a száját beharapva. Megfordult és elment. Ő az a lány akibe én bele szerettem. Végre vissza kaptam. Vagyis gondolom ez eszt jelentette. Remélem. Az ezután pár órában el voltam "varázsolva" a többiek szerint. De nem értették miért. 

Alexa szemszöge

1 HÓNAP MÚLVA....

Alexa....megjött a posta-kiabált fel Linett a szobámba. Ezt a mondatott halva felpattantam és száguldottam is lefele a lépcsőn, egészen a posta ládáig. Abban megtaláltam a levelet amit vártam....Olyan gyorsasággal téptem fel a borítékot ahogy még soha. Kiszedtem belőle a benne található papírt, és csukott szemmel kinyitottam. Először csak fél szemmel tekintettem rá, aminek hála semmit sem láttam. Nagy levegőt vettem és lazán kinyitottam a szemem. Olvastam az angol sorokat.

-Felvettek!!-kiabáltam mint egy örült. A szomszédok biztosan nem értették mi van mert a kertben már majdnem bukfenceztem, annyira örültem. Berohantam a lakába. 

-Felvettek!-sikonyáltam teljes erőmből, ahogy csak a hangszálaim bírták. Erre felbukkant Linett és Beni (Linett barátja) 

-Hogy mi van?-vette ki a kezemből Linett a papírt.

-Örömmel értesítjük, elfogattuk jelentkezését a Californiai állami egyetemre.!!-Kiabált torka szakadtából. És megölelt. Beni is csatlakozott hozzánk

-Hát akkor ezt ma megünnepeljük.-nevetett

-Most?-tette fel a kérdést Linett

-Akár-vágta rá Beni

-Felőlem, csak előbb elintézek valamit-jelentettem ki

-oksa-válaszolt Beni. Felmentem a szobámba, a telefonom kutatására. Mikor az megvolt letettem a levelet a földre hogy lefotózhassam, és elküldhessem valakinek....Az a valaki a barátom. A barátom pedig...Martinus. Annyira imádom. Teljesen más lett. Többet foglalkozik velem, gyakrabban hív. És beszámol mindenről, ami néha nevetséges. Még azt is hogy mikor eszik, hogy merre megy. Hiányzott. Nagyon.  Erre pár percre már a nagy város belsejében voltunk. Beni maxra kapcsolta a rádiót. Bömböltek belőle a zenék...

1 év múlva....

Vége lett az első évnek, az egyetemből. Lehet hogy ez lesz az utolsó is. Reggel telefont kaptam hogy várnak a titkárságon. Át sétáltam egyik épületből a másikba. Ott pedig hallottam amit hallanom kellett. Vagyis nem csak én, ott volt Lív, és Denis is a tanárok szerint mi vagyunk a három bajkeverő a suliban. Pedig szerintünk ez egyáltalán nem igaz. Jó, oké néha hangosak vagyunk, és néha félvárról vesszük a tanulást. De azon kívül nem volt semmi. Talán.. 

-Hallottam a tegnapi incidensetekről, mi is történt pontosan?-dőlt neki az asztalának a dili. 

-Tudja, mi csak sétáltunk-húzta össze magát Denis

-Éjszaka?-húzta lejjebb a szemüvegét

-Tudja ez ilyen éjszakai....idetöltés. Maga is kipróbálhatná-bologatott ismét Denis

-Örülök hogy ilyen mókásnak találod a rongálást-mi erre értetlenül néztünk

-Miféle rongálást?-kaptuk  fel a fejünket Lívvel 

-Tegnap éjszaka pár iskolánkba járó diák megrongálta a közeli büfé ablakait. Wc papírral-erre Denis röhögni kezdet. Mi Livel bele ütöttünk a hasába. Hogy hallgasson

-Nem mi voltunk, az igaz hogy kint voltunk éjszaka de nem is mentünk a büfé közelébe. Mi....egy buliban voltunk-haraptuk be a szánkat.

-És ezt tudjátok valahogy bizonyítani? Mert ha nincs mentségetek akkor kénytelen leszek, egy számomra szomorú dolgot tenni.. eltanácsolni titeket.-erre mi csak álltunk, és néztünk.

-Adna nekünk egy kis időt? Kérem-tettem fel a kérdést

-Rendben, holnap gyertek ugyan ide, és megbeszéljük hogy mi lesz-adta be a derekát

-Köszönjük-már tolta is ki a többieket az ajtón. 

-Tuti hogy az a szemét James kente ránk a dolgot....-bejártuk az egész környéket hátha látott valaki valamit, de semmi. Még azt a bunkót is megkérdeztük, de persze ő sem tudott semmit. Hát akkor ez ennyi volt. A szüleim meg fognak ölni. Másnap vissza mentünk üres kézzel. Nem tudtunk semmilyen információt gyűjteni, a történtekről. Feladtuk. Lehet hogy nem is volt való nekem ez a suli. Az igazgató kirúgott. Mi szedtük a sátorfánkat, vagyis pakoltuk a bőröndjeinket. Elköszöntem Denistől mivel ő Los Angelesben él. Lívtől pedig a vonat állomáson, mivel ő egy teljesen másik városban él. Én pedig mehettem vissza Magyarországra. Nem tudom hogy otthon mire számíthatok, de abban biztos vagyok hogy le fogják szedni a fejem. Mivel a szüleimet is értesítették, erről. Hazaérve......

-El se kezdjétek...-léptem be az ajtón. És akkor kezdődött, hallgathattam, ahogy a szüleim a jövőmről beszélnek. Nem figyeltem. Mert én legalább tudtam az igazságot, hogy csináltam semmit. De nem akartam még nagyobb veszekedést csinálni ebből. Csak hallgattam. A sorozatos szemrehányásokat. Majd mikor végre befejezték felvonultam a szobámba és ott maradtam egy magam. Nem is volt olyan rossz. Az egyetemről..meg legalább megtudtam hogy milyen. Többet sem megyek ilyen helyre. Ez bőven elég volt...

Megint húzom kicsit az időt...Nem bírom elfogadni hogy vége lesz ennek a sorozatnak. Nyár elején kezdtem és majdnem nyár végére be is fejezem..Számíthatok még egy részre. De az már tényleg az utolsó lesz. Ígérem.