Messenger beszélgetések /One Direction/ ✔

NEGYVENKETTŐ

~Emily Morgan~

-Remélem tudod, hogy én is nagyon sajnálom. - suttogta még mindig ölelve.

-Tudom. - öleltem meg szorosabban.

-Emily? - távolodott el.

-Niall? - néztem rá könnyes szemmel.

-Lennél újra a barátnőm? - nézett mélyen a szemembe miközben megfogta a kezem.

-Igen. - borultam a nyakába sírva. - Annyira sajnálom.

~Niall Horan~

-Mit? - simogattam nyugtatóan a hátát.

-Olyan gyerekes voltam. És, hogy nem hallgattalak meg. - ölelt szorosabban.

-Dehogy voltál gyerekes. Én is így tettem volna a te helyedben.

-Sose veszekedjünk. - szipogta.

-Nem fogunk! És nem akarlak elveszíteni. - suttogtam a fülébe.

-Én sem téged. De Niall. - szólt halkan.

-Igen? - kérdeztem.

-Álmos vagyok. - dünnyögte.

-Akkor aludjunk. - adtam puszit az arcára.

Felmentünk a szobájába és Emily azonnal bebújt az ágyba és elaludt. Oda hajoltam hozzá és adtam egy puszit a homlokára, majd elővettem a zsebemből a telefont és írtam a One Direction csoportba.

One Direction

Me: Mindęnkit imãdøk!❤❤

Liam: Valakinek jó napja van? 😊😊

Harry: Uhh megint dúl a láv  ❤❤❤❤

Me: De nagyoooon 💞💞💞😇😇

Louis: Akkor már nem baszhatom meg úgy, hogy ne legyen bűntudatom? 😢😢

Me: SZÉTCSAPLAK!!!

Harry: Niall, úgy írsz mint egy lány 😂😂

Liam: Hadd már!! Csak szerelmes 😇😇

Me: Köszi Liam 😉

Harry: Akkor vissza rakjuk a csoportba?

Me: Jaja. Rakjátok!😊😊

Me: De nem tudjátok, hogy minden oké!

Harry: Mivel oké mi?😊😊

Niall: Köszii 😉😉

★★★★★★★★

~Emily Morgan~

Arra keltem, hogy valaki elkezdi puszilgatni a nyakam. Kinyitottam a szemem és Niall-t pillantottam meg. Akaratlanul is elmosolyodtam. Megfogtam a mellhasát miközben oldra löktem és vigyorogva rámásztam.

-Jó reggelt kis huncut. - nevetett fel.

-Neked is kis manó. - csókoltam meg.

Csókunk egyre vadabb lett. Nyelve bejutást kért, amit megadtam neki. Keze felfedező útnak indult, ami a derekamon meg is állt, majd kezdte felfele húzni a pólómat.

-Nem csinalok semmi olyat, amit még nem szeretnél. - nézett mélyen a szemembe.

-De, én szeretném. - bólintottam megerősítésként.

-Biztos? - mosolyodott el.

-Igen. - csókoltam meg.

-Vigyázni fogok. - mosolyodott el, aztán lehervadt a vigyora.

-Mi az? - riadtam meg.

-Szia Emily ééés Niall? - jött be vidáman Shawn.

-Hellóka. - intettem neki.

-Shawn. - bicentett Niall.

-Úgy látom, hogy megzavartam valamit. Khm izé.. én most megyek. - hagyta el a szobát.

-Niall minden oké? - kérdeztem idegesen.

-Emlékszel mikor elfutottál? - kérdezte nehezen, de nem nézett rám.

-Igen, emlékszem.

-Mikor el voltál ájúlva...akkor..akkor. Izé. - kereste a szavakat.

-Akkor izé mi? - kérdeztem rosszat sejtve.

-Megerőszakoltak. - suttogta.

Azonnal könnybe lábadt a szemem és elkezdtem sírni. Miért? Miért velem történik ilyen? Miért van az, hogy ha boldog akarok lenni, akkor valami mindig elbassza? Mit tettem, amivel ezt érdemlem?

-Ss Emily, nyugi. Minden rendben lesz. - nyugtatott.

-Niall. Ezt nem érted, nem vagy lány. - szipogtam. -Tudod, - töröltem le durván egy könycseppet - mindig is azt akartam, hogy majd az igazi jön akkor majd ő fogja. De, ez sem úgy sült el, ahogy elterveztem. Mint semmi. Sose sikerül úgy valami, ahogy én szeretném. És amióta ismerlek, azóta tudom, hogy te voltál az igazi és neked tartogattam. De..de már nem tudom. - kezdtem el sírni újra.

-Hé, nyugi. Majd úgy vesszük, mintha az nem történt volna meg. Oké? - fogta két kezébe az arcom.

-Oké. - bólintottam

-Szeretlek Emily. - csókolt meg.

-Szeretlek Niall.

~Viksu1~