ÖTVENNYOLC

1.6K 100 28
                                    

~Emily Morgan~ 

Reggel úgy keltünk, ahogy lefeküdtünk aludni. Niall bal oldalon, középen Rose és jobb oldalon én feküdtem. Ez az utolsó napunk. Vagyis, az inkább tegnap volt, mivel ma mennek el. 

Csendbe keltem fel és lementem a konyhába. Még mindenki alszik, ezért halkan kezdtem neki a rántotta készítésének. Pár perc múlva egy kezet éreztem meg a derekamon és egy ismerős illatot. Megfordultam karjai közt és kezem a nyaka köré csavartam. Mosolyogva néztem gyönyörű kék szemébe. 

-Jó reggelt Életem Értelme! - csókolt meg.

-Neked is kis Ír Manó. - kuncogtam fel.

-Tudod, ez nem ér! Én életem értelmének nevezlek, te meg Ír Manónak. Látszik, hogy itt én vagyok a romantikus! - vigyorodott el.

-Tudod, hogy szeretlek? - kérdeztem huncut vigyorral.

-Mindjárt kiderül! - mosolyodott el halványan. 

Elzárta a gázt, és letérdelt elém.

-Emily Morgan! Tudom, nem ismerjük olyan rég egymást, de szeretném, hogy megvárj, míg én egy évig turnén leszek. Megtisztelsz azzal, hogy hozzám jössz feleségül? 

Úristen! Niall Horan a One Direction-ből megkérte a kezem! A híres Niall Horan, akit lányok ezrei imádnak! Úristen! 

-Igen! Igen! Igen! - borultam sírva a nyakába. 

-Ssss! ne sírj! Nyugi. - simogatta a hátam.

-Annyira szeretlek! - folytattam a zokogást.

-Én is nagyon szeretlek Emily! - mondta és még szorosabban kezdett el ölelni.

-Akkor felhúzhatom a gyűrűt az ujjára? - vigyorodott el.

-Igen! - töröltem le a könnyeim.

-Mrs. Horan! - mosolygott. 

-Imádom! - sírtam el újra magam.

-Mi ez a hangzavar? Emily miért sírsz? - jött be Paul és oda sietett hozzánk.

-Mert Niall. - még be se fejeztem, sőt el se kezdtem Paul neki esett Niall-nek!

-Mit csináltál te nyomorék? - orított az arcába.

-Megkértem a kezét? - kérdezett vissza.

-Tényleg? - kérdezte kínosan Paul.

-Igen! - válaszoltuk egyszerre.

-Ó, ez esetben, sajnálom Niall. - motyogta.

-Á, nem baj. Gyakran előfordul. - vont vállat én meg unottan hallgattam végig, hogy milyen pankrációról beszélnek.

-Sziasztok! - pattogott le a lépcsőn Rose.

-Szia, éhes vagy? - kérdeztem és adtam egy puszit az arcára.

-Ühüm. - kezdett el bólogatni.

-Szereted a rántottát? - kérdeztem de ő csak értetlenül nézett vissza rám.

-Az mi?

-Tojás megrántva. - szólt bele Paul.

-Kóstold meg oké? - ölelte meg Niall.

-Oké. - vont vállat.

-Jó reggelt! - jött le ásítva Liam.

-Neked is. - szóltunk egyszerre.

Liam oda jött hozzám és szorosan megölelt, amit viszonoztam. Miután eltelt fél perc oda ment Rose-hoz is és őt is megölelte, majd így sorban Niall-t és Paul-t is. Mikor már elfogyott mindenki aki itt volt a konyhában, saját magát is megölelte.

-Emily, ez az ember bolond? - kérdezte suttogva, de a csend miatt teljesen lehetett hallani. 

-Igen, ez az ember annyira bolond! De nagyon szerethető. Sose bánt senkit, szerintem menj oda hozzá és beszélgess vele. Még amúgy is főzöm a reggelit. - mosolyogtam rá.

-Hívhatlak anyunak? - kérdezte csillogó szemekkel.

-Igen. - öleltem meg szorosan.

-Niall! Téged meg apunak? - pattogott hozzá.

-Persze tökmag. - puszilta meg.

Niall-re néztem és kétféle érzelmet láttam rajta. A boldogságot és a csalódást. Boldog volt, mert igent mondtam, és mert Rose az apukájának hívja. Csalódott mert egy évig nem fog minket látni. 

-Rose beszélhetünk? - kérdezte Niall.

-Persze. - mosolygott.

-Emily te is gyere! - nézett rám.

Átadtam a helyem Paul-nak és követtem Niall-éket. 

-Rose, figyeld apu ma elmegy, és egy év múlva jön vissza. - guggolt Niall, Rose elé.

-Miért? - kérdezte lehajtott fejjel.

-Azért, mert én egy bandában vagyok ezekkel a bolondokkal. És egy évig elmegyünk koncertezni. Egy év múlva, pont ezen a napon jövünk vissza. - mondta miközben a kezét fogta.

-Értem.- hajtotta le a fejét.

-Megígérsz nekem valamit? - nézett mélyen a szemébe.

-Persze, mit? 

-Anyuval viselkedj szépen oké? És sose felejts el engem! 

-Oké, és nem foglak! - ölelte meg.

-Köszönöm. Emily, neked csak végig kellett nézned, most beszélhetek Rose-al négy szem közt? - kérdezte Niall.

-Persze. - bólintottam.

Istenem annyira imádom ezt a srácot! Annyira szeretnivaló! Minden lány álma lehetne! Néha olyan mint egy maci, aki mindig bújik, néha maga a rossz fiú. 

~Viksu1~

Messenger beszélgetések /One Direction/ ✔Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang