Messenger beszélgetések /One Direction/ ✔

HATVANKETTŐ

~Emily Morgan~

-Megjöttem! - kiáltotta Niall.

-Apa! - ugrott nyakába Rachel, az öt éves kislányunk.

-Szia Hercegnőm, mi volt ma az oviban? - pörgette meg a levegőben.

-Nagyon jó volt. Képzeld Skylin holnap nálunk alszik! - vigyorodott el.

-Szia Drágám! - lehelt csókot ajkaimra.

-Szia Szívem! - mosolyogtam.

-Apa itthon van már? - jött le a 11 éves, fogadott lányunk, Rose.

-Itthon vagyok! - mosolyodott el.

-Hoztál csokit? - kérdezte egyből.

-Persze! - nevetett fel és a kezébe adott egy epres ízű tábla csokit.

-Köszi. - puszilta meg.

-Nektek nem aludni kéne? - tettem csípőre a kezem.

-Jó éjt! - futott fel Rose, Rachel meg követte példáját.

-Emlékszel, mikor megtudtuk, hogy lányunk lesz? - kérdezte hirtelen Niall.

-Persze, hogy emlékszem! - mosolyodtam el.

-Szeretnék tudni a nemét? - kérdezte mosolyogva Dr. Dark.

-Persze, hogy szeretnénk! - mondta Niall amolyan "ember szerinted?" stílusban.

-Gratulálok a lányukhoz! - vigyorodott el.

-Niall hallod? - sírtam el magam.

-Lesz egy Hercegnőnk. - mondta ki Niall suttogva. - Úristen, lesz egy Hercegnőnk! - ismételte meg csak most kiabálva.

-Nézze, elhiszem, hogy boldog, de halkabban kérem! - szólt rá az orvos.

-Mintha tegnap lett volna. - mondta mosolyogva. - És az esküvő is csodálatos volt.

-Legjobb napjaim között van.

-Elmondod őket? - kérdezte mosolyogva.

-A legjobb napjaim mikor veled találkoztam, mikor megkérted a kezem, mikor Rose-t befogadtuk, mikor megszületett Rachel és mikor hozzád mentem.

-Szeretlek Emily! - csókolt meg.

-Én is szeretlek Niall. - mosolyodtam el.

Kint álltam és csak vártam, hogy megszólaljon a zene. Mosolyogva karoltam Paul karjába.

-Izgulsz? - kérdezte.

-Igen. Ne engedd, hogy elessek! - szorítottam rajta egyet.

-Nem fogom! - puszilta meg a homlokom és elindultunk. Mindenki ott volt aki számított. Vagyis, majdnem mindenki. Anyám nem jött el, de apám igen. Mosolyogva nézett végig rajtam.
Niall-re pillantottam aki öltönybe volt öltözve, vörös rózsa volt a zsebében.