Árnyékból a fényre (Befejezett)

Második

Már rég bent ültem a teremben, amikor a többiek beözönlöttek. Elrejtettem a tekintetem a hajam mögé, közben a tolltartómat dekoráltam.

- Szia Párduclány!

Csak a fekete bakancsot láttam, aztán felnéztem. A padtársam volt. Bedobta a táskáját a pad alá, aztán leült és a falnak támasztotta a hátát.

- Párduclány? - kérdeztem unottan.

- Ja. Úgy másztál fel arra a kötélre, mintha minden nap ezt csinálnád. Mint egy párduc.

Nem mondtam semmit, csak tovább firkáltam.

- Egyébként a nevem Darren Evans...

- Szuper! - mondtam tettetett lelkesedéssel, de rá se néztem.

- Szintén új diák - fejezte be.

Erre abbahagytam a firkálást és kérdő pillantást vetettem rá.

A szeme mélybarna volt, az arcvonásai határozottak. Első ránézésre volt benne valami más, mint a többiekben, azt hiszem épp annyira lógott ki az osztályból, mint én magam.

- Új diák?

- Ja. Előtted és a csaj előtt jöttem egy nappal- bökött az állával Carmen felé.

- Carmennek hívják.

- Ja, persze, Carmen. A barátnőd?

- Igen. Elég rég óta.

- Értem.

A székem lábát rugdosta a bakancsa orrával. Ridegen lenéztem.

- Abbahagynád?

- Zavar? - kérdezte vigyorogva.

- Egy hangyányit.

- Akkor még folytatom. Szeretek a bolhából elefántot csinálni.

- Csakhogy én hangyát mondtam - feleltem, majd lassan felálltam a székről és Carmen felé sandítottam. Néhány csajjal beszélgetett, úgyhogy úgy döntöttem, inkább nem zavarom. Az ajtó felé sétáltam, de Darren elkapta a karom, amitől kénytelen voltam megfordulni.

- Most bedurciztál? - kérdezte vigyorogva.

- Nem az én stílusom... - válaszoltam.

Átnéztem Darren válla fölött és láttam, hogy Carmen padtársa minket figyel. A mai napon már pont elég volt a feltűnésből...

- Elengednél? - kérdeztem komoran.

- Ó, persze - mondta és már el is kapta a kezét. - Bocs. Nincs kedved dumálni?

- Nem igazán.

Kimentem a folyosóra, a hátamat a hideg falnak vetettem és az órájukra siető diákokat figyeltem. Darren viszont utánam jött.

- Nem vagy társasági lény, mi? - kérdezte, és ő is a falnak dőlt.

- Őszintén szólva, nem. – Reméltem, hogy érti majd a célzást.

- Én sem. Pont ezért bírlak.

- Nem is ismersz - dünnyögtem.

- Ezen könnyen segíthetünk... - Közelebb jött hozzám, aztán felemelte az állam, hogy ránézzek. - Nincs kedved enni velem egy hamburgert? Mondjuk suli után.

Pislogtam párat, aztán határozottan válaszoltam.

- Eltaláltad.

Ellöktem magam a faltól és bementem a terembe, szerencsére még a földrajz tanárnő előtt. Darren nem volt ilyen gyors.