Árnyékból a fényre (Befejezett)

Tizedik

Az ezt követő napon sem Bradley, sem pedig Darren nem volt iskolában. Bradley-nek valamilyen családi ügye akadt, Darren pedig... ő ki tudja, merre járt éppen.

- Nem megyünk ki egy kicsit az udvarra? Jól esne egy kis friss levegő – fordultam Carmenhez kémia óra után.

- De, ezektől a bűzös kísérletekről teljesen felfordul a gyomrom – fintorgott.

Amikor kiléptünk az ajtón, hideg levegő csapott meg minket.

- Uhh, ha tudom, hogy ennyire hűvös van, lehet, hogy végiggondolom - vacogta Carmen.

A fű deres volt, pedig már jócskán elmúlt dél. A nap melegét szinte egyáltalán nem lehetett érezni.

Beszélgetés közben motorzúgásra lettünk figyelmesek.

- Mi a fene ez? - kérdezte Carmen és a parkoló felé nézett. – Itt nem lehetne motorozni.

Ekkor egy hatalmas, fényes kipufogójú motor hasított felénk nagy sebességgel.

- Jesszus! - mondta Carmen. - Ez mindjárt elüt!

Egy bőrkabátos, fekete bukósisakos srác ült a motoron. Befarolt éppen csak előttünk, felém biccentett, aztán egy gyors mozdulattal leszállt és felkapott. Gyorsan maga elé ültetett a motorra és mielőtt észbe kaptam volna, már az úton száguldozott velem. Carmen utánam kiáltott, aztán csak azt hallottam, ahogy a motoros röhög a bukósisak alatt, amit aztán levett és a kormányhoz szorított.

- Szia Párduclány! - mondta.

- Darren?! - fakadtam ki. - Azonnal engedj el! Mégis mi a fenét képzelsz?

- Éppenséggel elrabollak.

- Azt vettem észre... - dühöngtem. - Állítsd le ezt a tragacsot, vagy esküszöm, hogy elrántom a kormányt!

- Tragacs? - fakadt ki. - Tudod meddig spóroltam rá?

- Nagyon nem izgat! Állítsd le!

- Nem - mondta egyszerűen.

- Oké, te akartad...- a kormány felé nyúltam, de ekkor elkapta a kezem.

- Eszednél vagy? Karambolozni akarsz, vagy mi?!

- Nem, csak azt akarom, hogy engedj el!

- Sajnálom, de nem lehet.

- Miért?

Az arca szomorúságot tükrözött.

- Mert csak így tudok veled beszélni.

- Ezt meg honnan veszed? Bármikor beszélhetünk!

- Ez nem igaz! Kerülsz engem, ráadásul tegnap láttalak Harrisonnal.

- Egyáltalán nem kerüllek, csak mostanában sok dolgom volt. Bradley-vel pedig csak vásárolni mentünk.

- Ne hazudj! – ordította.

Jeges bizsergés tört fel a gyomromból, még sosem láttam ilyennek. Összeszorította az álkapcsát.

- Bocs - mondta pár perc múlva. Rendesen kihasználta, hogy előtte ültem a motoron, szinte teljesen hozzám tapadt, és néha megcirógatta az orrával a nyakam, de én amennyire csak tudtam, elhúzódtam. Néhány perc múlva már remegtem, túl hideg volt a motorozáshoz. Ezt ő is észrevehette, mert éreztem, hogy fokozatosan lassít, aztán megálltunk valahol a város szélén.

Amilyen gyorsan csak tudtam, leugrottam a motorról és nagy léptekkel elindultam az ellenkező irányba.

- Hé, várj már! - mondta, majd megfogta a karom és maga felé fordított.