Taverna. Most.
Erre az üzenetre ébredtem reggel hatkor. Nem volt nehéz kitalálni, ki küldte. Gyorsan visszapötyögtem.
Még fel sem ébredtem.
Újabb csippanás.
Kapsz negyed órát.
Mérgesen felsóhajtottam, majd kivergődtem a takaró alól. Gyorsan felöltöztem, megmosakodtam, megzaboláztam a loboncom, halkan lesétáltam a lépcsőn, ügyelve, hogy véletlenül se találkozzak a mostoháimmal, aztán elhagytam a házat. Magamban válogatott szidalmakkal illettem Darrent és az ő ősember stílusát.
Október közepe volt, én pedig még mindig a bőrkabátomban fagyoskodtam. Megigazítottam a hátizsákom pántját, hogy kiszabadítsak néhány alászorult tincset. Kezdett ébredezni a város, sokan indultak munkába, boltba. Én bezzeg korán reggel a kocsmában kezdek...
Mikor a Taverna elé értem, nem láttam senkit, de Darren motorja az épület előtt parkolt. Benyitottam az apró helyiségbe, minden szempár rám szegeződött. Naná, hogy én voltam az egyetlen nőnemű. Becsuktam magam mögött az ajtót és Darrent kerestem. Egy sarokban ücsörgött, szerencsére egyedül. Egyáltalán nem volt jó hangulatban. Kelletlenül odasétáltam hozzá, és leültem vele szembe.
- Hali... - köszöntem. – Mi volt ilyen sürgős?
Rám emelte barna szemét, ami szinte szikrázott a dühtől.
- Tegnap rendesen felültettél.
Pislogtam néhányat, mire értelmet nyertek a szavai. Védekezésképpen magam elé emeltem a kezeimet.
- Én nem éppen így fogalmaznék. Nem akartam a terhedre lenni azok után, hogy... rosszul lettem.
- Nem kell a rizsa. – A hangja tele volt ellenszenvvel.
- Nézd, ha azért hívtál ide, hogy korán reggel szívjuk egymás vérét, akkor feladom. Még a reggeli kávém sem tudtam meginni, nincs erőm ehhez.
Intett a pult felé, pár pillanat múlva megjelent a pultos két kávéval. Elmélázva figyeltem, ahogy leteszi elénk a gőzölgő csészéket, majd szó nélkül odébbáll.
- Nos, ez lenyűgöző, de talán jobb lenne mennem – mondtam, de mielőtt megmozdulhattam volna, elkapta a kezem az asztalon.
- Maradj!
Miután látta, hogy nem mozdulok, elengedett. Feladóan sóhajtottam, és belekortyoltam a kávéba. Én jó sok cukorral és tejszínnel szeretem, ebben egyik sem volt. Fintorogva toltam el magamtól, de Darren nem törődött vele.
- Darren, légy szíves! Mondd, amit szeretnél, és hadd menjek végre!
- Csak látni akartalak. Persze örülnék, ha valamilyen magyarázattal is előállnál, de ilyesmiben nem is reménykedem.
- Miféle magyarázatot szeretnél? Beszélj érthetőbben!
Kezdtem egyre türelmetlenebb lenni.
- Te és Harrison... Mi van köztetek?
Na, pont erre a kérdésre nem számítottam.
- Mi lenne? Semmi.
- Akkor miért mentél el vele?
- Nem vele mentem, hanem vele és Carmennel.
- Látom, neked szívügyed ez a többes szám.
- Ők a barátaim. És tegnap elég ijedtnek tűntél, nem akartam, hogy továbbra is az én problémámmal kelljen foglalkoznod.
Ettől a komoly, határozott állarca lehullott, és bizonytalanság ült ki az arcára.
आप पढ़ रहे हैं
Árnyékból a fényre (Befejezett)
काल्पनिक"A sors különös élettel átkozott meg. Egy padláson élek, olyan dolgokat látok, amiket senki más, és nemhogy a barátaimat, még saját magamat sem tudom megmenteni. " Samantha McKenzie árnyékként éli életét, egészen addig, míg találkozik valakivel, aki...
