ℑ𝔫𝔱𝔢𝔯𝔫𝔢𝔱 𝔏𝔬𝔳𝔢𝔯𝔰 [Bᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓔𝓻𝓮𝓷 𝔁 𝓛𝓮𝓿𝓲•

55.Fejezet:Még nem öntudatlan

Armin Szemszög~~

-Mikasa! Erwin parancsnok!-Mondtam teljesen meglepődve ahogy ketten fehér ruhákba léptek be a terembe.

-Csak Erwin, ez már nem a játék.

-Rendben...de, ti hogy hogy itt?

-Felkeltünk, kijutottunk és nekünk is elmondtak mindent. Most az a feladatunk hogy megtaláljuk Shinját a föld alkotóját... sokkal több olyan dolog van már itt amit nem értünk.. eddig azt hittük hogy csak annak a világnak van mindig új alkotója. De nem, minden bolygónak van... Annyi a különbség hogy az a világ egy párhuzamos világ, amibe valahogyan átjárót nyitottak. Fogalmunk sincs hogy pontosan hogyan is van ez... de rengeteg alkotó van... mindegy is, nekünk Shinját kell megtalálnunk.-Mondta Erwin.

-Mikor indulunk?

-Most.-Szólalt meg Mikasa is.

Levi Szemszög~~

Egy óriási fehér szobában ébredtem fel, a sisakot ami rajtam volt le dobtam magamról, a takarót is ami a testemet melegen tartotta lerúgtam az ágyról majd felkeltem. Körülnéztem, és számtalan általam ismert játékos volt ott. Köztük Eren is. Azonnal az ágyához szaladtam. Lélegzett, a mellkasa fel le mozgott. De akárhogyan nyomkodtam a gombot a sisakon nem kapcsolt ki a játék... hiszen nem is játék, és már nem Asory szabályai működnek.

Vajon mi van most vele? Mi történhetett?... Ott maradt Nimrával.. meg kell mentenem! Meg fogom menteni... és vele leszek, ahogy megígértem.

Megfogtam az ágyon fekvő fiú kezét akinek az arcát most alig alig láttam majd lehajoltam és a nyakára adtam egy csókot, ezután kissé megszívtam. Nyomot akartam hagyni a fehér bőrén a fiúnak , akin semmi életjel nem látszódott, csak a mellkasa mozgása.

-Megmentelek... szóval, maradj életben... jó? Mindenkit megmentek... kihozok abból a pokolból mindenkit aki nem odavaló, és... mihelyt kijutottatok.. felszámolunk Nimrával, és utána.. mi ketten... majd... együtt lehetünk.. nem törődve azzal hogy nem lehet... hiszen szeretjük egymást... nemde?... -Lassan elengedtem a kezét és elhajoltam tőle.

-A híres Ackerman! Fel szándékoztál kelni?-Szólt egy hang a hátam mögül.

-Iwanari Sho...-Vigyorodtam el a férfi hangja hallatán, akinek a lépéseit hallottam még mindig mögülem egyre közeledni felém de eszem ágában nem volt megfordulni.

-Mindig is elgondolkodtató volt.... számomra hogy hogy képes egy magadfajta.. halálraítélt lélek aki még csak nem is dolgozott, ilyen játékokkal játszani naphosszakat, de már, felnyitották a szemeim... hiszen neked ebben a világban semmire nem volt szükséged nem igaz? Nem is vagy idevaló... én naiv meg azt hittem hogy talán csak van valami családod, valami pénzes családod erre kiderül, hogy nem is idevaló vagy.

-Ezt te is elmondhatod magadról Iwanari... nagyon jól tudsz mindent, egy alávaló féreg vagy aki nagyon ért a színészkedéshez. Mint ahogy a többi rokonod is, te sem vagy éppen földi vagy tévednék?

-De, a mi fajtánk már évtizedek óta itt él...mert,

-Mert kirúgtak titeket a saját bolygótokról, ez röhejes.

-Lehet, de te tulajdonképpen mit is keresel itt? Hiszen otthon voltál nem?

-Keresek valakit.

-Igen? No és kit?

-A földi alkotót, Shinját. Szóval lennél hajlandó megmutatni hogy merre van a kijárat?

-Ezer örömmel.-Mondta majd kinyitott egy ajtót.-Azon a folyosón menj végig, többet nem mondok.

-Köszönöm, megtalálom az utat.-Néztem rá utoljára és kifelé indultam.

Nimra Szemszög~~

A fa legtetején ácsorogtam, és bámultam az általam már szebbé tett világomat. A lent járkáló embermarcangoló kis játékaimat. Mind közül a leghűségesebben akadt meg a szemem, a szinte már zölden ragyogó szeműn aki előszeretettel ült kikötözve a nagy fa tövéhez.

Milyen áhítattal néz rám a kis édes... a szemeiben látom a hálát, amiért ilyenné tettem őt...

Eren Yaeger... az én drága kis házi kedvencem... talán adnom kéne neki valami jutalmat amiért naphosszokon át néz engem... azzal a gyönyörű smaragdos szemeivel... érzem a hálát belőle....

Mi lenne... ha tálcán kínálnám neki az egyik papot a városból? Az első ételét... teljesen elvesztené tőle az öntudatát a kicsike... vagy talán csak arra vágyik hogy eloldozzam? Ha az a szőke jobban figyelt... megtehette volna, de hát ilyen ez a világ. Barátok már nem léteznek.

Armin, így hívják nemde? A kis barátját aki a minap megjelent egy fán félholtan... és a drága megpróbált valahogy segítséget kérni tőle.. de ő inkább a kilépést választotta.

-Milyen kár?! Igaz Eren?! A barátod, itt hagyott! Pedig látta hogy ki vagy kötözve! És még segíthetett volna neked!-Kezdtem el hangosan nevetni mire egy hangos hörgést kaptam válaszul.-Milyen arcátlan vagy... talán tényleg szeretnél egy kicsit falatozni? Hm... holnap adhatok neked valamit, egy pap megteszi igaz?

Eren Szemszög~~

Nem vesztettem tudatomat... még nem! Harcolok a bennem lévő titán ellen... ha nem lennék megkötözve talán.. sikerülne visszaváltoznom! És kitépnem ennek a nőszemélynek a torkát... hogy akkor is így röhög-e majd?! Azt megnézném!

De nem lehet... ezek a kötelek rohadt erősek.. és nem tudom hogy én meddig tudok ellen állni a titánnak... úgy érzem bármelyik percben átveheti felettem az irányítást... pedig próbálkozok, hiszen... Levi azt mondta eljön... muszáj kitartanom, hogy a végén együtt legyek vele.. 

.....

Armin Szemszög~~

Ott voltunk... odaértünk, ahhoz a felhőhöz, a világ legmagasabb pontjához. De mégis hogy a francba fogunk feljutni ide?!

((Köszi hogy elolvastad c: Bocsi hogy ilyen sokáig nem volt fejezet ötlet hiány volt ^^' De azért remélem tetszik, ha így van dobj rá egy vote-t és a véleményed is örömmel fogadom, további szép napot és sok kajmánt a napjaidhoz X'D))