Az Álca 《Camren》

1.rész

Lauren szemszöge:

- Lauren, gyere, a Főnök hívat!- kiáltott be a szobámba Roxi.

- Üzenem neki, hogy szabadságra mentem...- majd, mint aki jól végezte dolgát, a másik oldalamra fordultam az ágyamon.

- Lauren!- hallottam a padlón kopogó lépteit, így arra következtettem, hogy közeledik felém, majd mellettem az ágy besüppedt- Tudod, hogy a Főnök nagyon szigorú és nem szereti, hogyha valaki ellenszegül neki.

- Én meg tudom, hogy ha felkeltenek morcos vagyok...

- Lauren... 10 óra van...

- Igen! Kora reggel!- csattantam fel dühösen.

- De megbízást kaptál!- kontrázott Roxi.

- Megyek mindjárt, csak felöltözöm, és rendbe szedem a fejem.

Roxi bólintva kilépkedett az ajtómon, és én a gondolataimba merülve kiválasztottam egy szettet, mely fekete ruhákból állt.

Ez a Roxi rosszabb, mint egy ébresztőóra, tud kötekedni, és valljuk be, nem üthetem le egy kalapáccsal, mint a ketyerét, ami a fülem mellet idegesítően csilingel.

Beléptem a fürdőbe, és a pizsama gyanánt használt, rám pár mérettel nagyobb ruhát, egy fekete pólóra cseréltem, majd egy térdnél szaggatott farmert vettem fel. A mosdókagylóhoz léptem, és a felette lévő tükörbe nézve felvittem egy minimális sminket.

Immár üzemkésszen kaptam magamra a válltáskám, és kiléptem a folyosóra. Végig mentem a monoton ismétlődő ajtók előtt, majd fel a lépcsőn, és a többinél szebb ajtó előtt álltam meg. Határozottan kopogtam a tölgyfaajtón, majd egy bentről szűrődő férfi hang megszólalt.

- Igen?

Beléptem.

A szoba most is szokásosan besőtétítve volt,  csak az asztali lámpa fénye világította be a helységet. A falakon régebbi festmények sorakoztak, így egy kicsit feldobták az amúgy így is komor helyet. Az asztal mögötti forgószékben egy idősebb, őszhajú férfi ült, akit itt mindenki csak Főnöknek szólít.

- Hívatott?- kérdeztem, de úgyis tudtam előre a választ.

- Igen, lenne egy megbízásom számodra. - bólintottam, jelezve, hogy értem.

- Egy bizonyos Alejandro Cabelloról lenne szó...- miközben ezt mondta lassan elém csúsztatott egy felém fordított mappát.

- Rengeteg dolgot csinált, amit nem igen szabadott volna, persze senki nem tesz semmit, így gondoltam egy kicsit a kezembe veszem az irányítást. Szóval vállalod? Igazából mindenképp vállalnod kell, de azért megkérdeztem- mondta szórakozottan.

Egy elnyomott fintorral nyitottam ki a mappát, és elkezdtem olvasgatni az adatokat erről a bizonyos emberről.

A képről egy nem igazán bűnöző alkat nézett vissza rám, barna haja átlagosan volt vágatva, szeme barna.
- Van 2 lánya Camila az ídősebbik, és Sofi a fiatalabbik, felesége Sinuhe- olvastam magamban az adatokat, tehát teljes a család.

- Be is irattalak Miami egyik gimnáziuába, hogy elvegyülj a környezetben, és hogy közelebb tudj férkőzni Alejandróhoz a lányán kere...

- BEÍRATOTT EGY ISKOLÁBA? kérdeztam felháborodva.

- Igen! Baj?

- 21 éves vagyok, és ez egy gimnázium- közöltem a tényeket még mindig idegesen, az előttem ülő emberrel.

- 17 éves vagy vita nincs!- emelte fel ő is a hangját.

Tudtam, hogy vele nem balhézhatok, hisz ha ezt mégis megcsinálnám, valószínű nem élném túl. Egy maffiában már csak így van.

Bólintottam, majd az ajtó felé vettem az irányt.

- Lauren!- szólt utánam- Holnap kezdesz, és ne hozz rám szégyent.

Ismét bólintottam, majd mikor már nem látta arcom, fintorogva mentem ki a teremből.

Utáltam. Minden egyes percétől kezdve gyűlöltem itt lenni, de nem volt más választásom. Gondolataimba feletkezve siettem vissza a saját kis rezidenciámra, ahol egy kicsit önmagam tudok lenni.

Levetettem magam az ágyra, majd a plafont bámulva ragadtak ismét magával a gondolatok, amelyek sehogy sem hagytak nyugodni, rossz előérzetemet, bárhogy próbáltam legyőzni, nem sikerült, sőt...

Már besötétedett, de ugyan olyan zaklatottan forgolódtam az ágyban, ezúttal már pizsamában. Az este szinte semmit nem aludtam, öröm lesz ilyen állapotban elkezdenem a sulit, amihez semmi kedvem nincs. Már egyszer elszenvedtem azt a pár évet. Kinek hiányzik, hogy újraélje azokat a szörnyű napokat.

Ahogy látjátok, ezaz első könyvem, és ebben a pillanatban is izgulok, ha a legjobb barátnőm nem lenne itt mellettem, akkor valőszínűleg ez a rész/story sem lenne. Köszönöm 😍❤