Az Álca 《Camren》

7. rész

Lauren szemszöge:

Az osztályban ülve azon gondolkoztam, hogy valahová el kéne menni a többiekkel. Mivel a maffiában nem adtunk az emberi kapcsolatokra, örültem, hogy beilleszkedhettem ebbe a kis közösségbe. Dinah a legjob barátnőmmé vált, Ally mindig olyan kedves velem. Camilaval egyre többet beszélünk. Kezdem unni, hogy nem mutathatom meg nekik ki is vagyok valójában. Nem lehetek őszinte.

- Min gondolkozol?- bökött oldalba Dinah.

- Jah... Nem fontos- erőltettem magamra egy mosolyt.

Kicsöngettek. Mindenki elkezdett összepakolni. Tekintetemet Camilára vezettem. Amint megpillantottam összerándult a hasam. Ebben a pillanatban szinte tökéletesnek hatott megjelenése. Sokáig időzött el a szemem rajta, mint ami megenedett lett volna. Megráztam a fejemet, és inkább a tankönyveim pakolásával kötöttem le magam.

Felkaptam a vállamra a táskámat és elköszöntem Dinahtól.

- Sziasztok!- köszöntem el az osztálytól, és kiléptem az ajtón.

- Lolo!- kiáltott utánam egy hang.

Gyorsan hátrafordultam, hisz tudtam ki a hang tulajdonosa. Csak egy valaki szólít így.

- Szia!- köszöntem neki. Nem is tudom miért, hisz 2 perce még egy helyen voltunk.

- Szia! Arra gondoltam mehetnénk együtt a buszmegállóba, mert ugyan azzal a busszal megyek mint te.

- Rendben! Hogyhogy?- kérdeztem tőle.

- Öhmm... Hát... Mert...

Felnevettem. Nagyon aranyos amikor zavarba jön. A buszmegállóig egymás mellett lépkedtünk, nekem pedig levakarhatatlan mosoly virítot az arcomon. Néhány napja érzek Camz iránt ilyen fura érzéseket amik összezavarnak, de eldöntöttem, hogy most az egyszer sodródom az árral. Így történt, hogy holnap Camz mellett ébredtem.

Visszaemlékezés:

Leszálltunk a buszról és Camz felém fordult.

- Igazából csak beszélni szeretnék veled.

- Miről?- húztam fel kérdőn egyik szemöldököm.

- Bármiről! Úgy érzem, hogy mi jó barátok lehetnénk.

- Támogatom az ötleted!-mosolyogtam.

Aztán a beszélgetés késő estig elhúzódott, és nem hagyhattam azt, hogy Camila egyedül menjen haza.

- Camz szerintem maradj- mondtam neki, amikor indult.

- Ohh... Persze, miért ne...- mosolygott. Esküszöm nem láttam még mosoly nélkül, de nem is baj. Szeretem látni ha boldog.

Elmentem a ruhásszekrényhez, és elővettem egy pólót és egy rövidnadrágot. Camz addig leült az íróasztalom előtti gurulósszékre.

- Tessék!- nyújtottam át a ruhákat- A fürdőszoba arra van, törülközőt mindjárt adom.

Mikor Camzi elkészült én is lezuhanyoztam, valahogy most nem volt kedvem magamat áztatni.

Mikor beléptem a szobába, a lány törökülésbe ült az ágyon, úgy gondoltam szembe ülök vele. Mikor elhelyezkedtem megpittyent a telefonom.

Dinah:
Szia Laur, csak azt szerettem volna kérdezni, hogy Mila hol van? Nem tudom elérni mobilon. Allyt kérdeztem, azt mondta nem tudja.

Mosolyogva a lányra sandítottam.

- Le van halkítva a telód.

Camz értetlenül nyúlt a készülékért, majd a meglepetségtől szemöldöke az egekig szalatt.

- Dinah miért hívott húszszor?- emelte fel a fejét- Meg Ally vagy ötvenszer!

- Nem tudom- vontam meg a vállam.

Nem törődve a nem fogadott hívásokkal lecsapta az éjjeliszekrényre a telefont.

- Nem akarod őket visszahívni? Biztos fontos lehet, ha ennyiszer hívtak...

Camz hangosan sóhajtott, majd füléhez emelte a telefont.

- Szia, Ally! Miert ke...- kezdte el a kérdést.

- Mila, mi van veled? Nagyon aggódtunk, hogy valami törtent- Ally hangja hozzám is eljutott.

- Nincs semmi bajom...

- Hol vagy?- kiáltott Dinah a másik oldalon.

- Sziasztok!- köszöntem bele én is.

- Lauren?- kérdezték egyszerre.

- Igen- röhögtem fel.

- Ti mit csináltok ketten? És minket miért nem hívtatok, ha pizsiparty van?- kérdezte Dinah számonkérő hangnemben.

- Majd elmeséljük holnap- zárta le a beszélgetést Camz.

- Mi olyan sietős?

Camila letakarta a telefont és segélykérően felém fordult.

Kinyújtottam a kezemet, ő odaadta a telefont.

- Bocsi, biztos véletlen volt- szóltam bele a telefonba, és kecsesen rányomtam a pirosnégyzetre.

- Te kinyomtad?- röhögött fel.

- Te mondtad, hogy segítsek.

- Nem így gondoltam!- nevetett tovább.

- Camz szerintem aludjunk, veled csak úgy repül az idő!- nevettem fel.

- Veled is!- mondta. Mintha kicsit elpirult volna.

Elhelyezkedtünk, persze szigorú 30 cm távolság. Ahamm... Reggel természetesen egymáson feküdve ébredtünk.

- Én mondtam, hogy nem tudok egy helyben maradni amikor alszom- mondta fölöttem, majd visszahajtotta a mellkasomra a fejét.

- Camz...-semmi- Camz- szóltam kicsit hangosabban.

Egyenletesen vette a levegőt.

- Hogy tud valaki visszaaludni 10 másodpercen belül?- tettem fel a kérdést leginkább a plafonnak, mert Camila teljesen bealudt.

10 perc múlva elkezdett ébredezni.

- Jó reggelt!- vigyorgott rám.

-Jó reggelt, Camz!- viszonoztam a mosolyát.

Visszadöntötte a melllasomra a fejét. 10 másodperc múlva viszont kipattantak a szemei. Kapálózva próbált rólam legurulni, és a végén a földön kötött ki.

- Camz? Minden rendben?- néztem felé.

- Persze... Bocsánat...- dadogott.

- Camz?

- Hmm?

- Nem akarok bemenni...- hátha sikerül ellógni ezt napot.

- Én se Lolo, de muszáj.

- Semmi sem kötelező- győzködöm továb.

- Hjajj, rendben- egyezett bele Camz.

Viszont.

Most egész nap infókat szerezhetek. Nincs ehhez semmi kedvem, de ez a munkám.

,,Semmi sem kötelező"

Tudom, hogy nagyon rég volt rész, de egyszerűen nem vagyok elégedett magammal, ezt a fejezetet is sokadjára írom újra, de remélem, hogy azért tetszett nektek. A következőt próbálom gyorsan hozni.