Szerelem a háborúban |Manuel Neuer| ✔

×4×

  Üveges tekintettel nézett rám majd felállt és távozott.

  Nem értettem mi baja van. Utána mentem de mikor kiléptem a hálószoba ajtón hűlt helye volt. A teám gőzölgött  a dohányzó asztalon. Odasétáltam majd kezemben a bögrével mentem a kis hálószoba, ahol bebújtam a takaró alá és ott ittam meg a forró italt.

×Manuel×

-Túl fiatal.-iszok bele sörömbe, miközben Thomasszal beszélgetek.

-Miért lenne fiatal? Tizenhat év a legjobb kor. Még naiv, és azt csinálsz vele amit akarsz!-jelent meg arcán a jól megszokott csibész vigyor. Jaj, Thomas!

-De én nem csak kihasználni akarom! Meg akarom védeni a háborútól. Azt akarom, hogy mellettem maradjon a háború végéig. valami nagyon megfogott ebben a lányban.-kortyoltam újat a hűsítő italból, amelyet annyira szeretek. 

-Akkor szerintem minél előbb menj vissza hozzá, mert Kimmich és Götze téged keresett , és most van szünetük.-mondta.

-Te jó Isten! Egyedül hagytam Antoninát!-pattantam fel a helyemről.-Köszönöm hogy szóltál.-intettem majd rohantam vissza az állomásunkra.

Felsprinteltem a lépcsőn, egyenesen az irodámba. Antonina nem volt ott. Benyitottam a hálószoba ahol a lány békésen aludt. Mosolyogva figyeltem ahogy egy párnához bújik.

-Nem akarom elengedni! Itt akarom tudni magam mellett és megvédeni a háborútól!-gondoltam magamban.-Antonina, kelj fel.-simítottam végig nyugodt arcán arcán.

Pillái megremegtek, majd lassan kinyitotta szemeit.

-Hogy aludtál?-néztem rá mosolyogva.

-Jól.-motyogta.-Mikor mehetek el Herr Neuer?-kérdezte hatalmas barna szemeivel rám nézve. Ó, azok a csodálatos barna szemek.

-Majd hajnalban.-válaszoltam.

-De ez nem törvényellenes? Én még kiskorú vagyok!-suttogta.

-Nyugalom, nem lesz semmi bajod, a hajad szála se fog görbülni.-egyik kezemet arcára vezettem.