Szerelem a háborúban |Manuel Neuer| ✔

×22×

Pár nap elteltével, haza engedtek. Benjamin teljesen egészséges, kereszt szülei pedig, Thomas és Lisa lett. Manuel folyamatosan gondoskodik róla, hogy Benjivel minden rendben legyen, bár ebben a pillanatban most én ülök ágya mellett és figyelek rá.

Az ajtó halkan nyikorogni kezdett, mire odakaptam a fejemet. Manuel mosolyogva nézett rám, de egy másodperc alatt komoly lett.

-Baj van?-kérdeztem.

-Visszamegyünk Münchenbe.-mondta.

-Miért?-néztem rá ijedten.

-Vége a háborúnak, szóval visszamegyünk és ott fogunk élni.-adta a választ.

-De, én nem szeretnék visszamenni.-ráztam a fejemet.

-Hát pedig visszamegyünk, szóval pakolj, hajnalban indulunk.-és ezzel kiment a szobából. Szomorúan néztem magam elé, hiszen remek életünk volt Franciaországban. Sóhajtva sétáltam ki, majd be a saját szobánkba. Elővettem barna bőröndömet, amibe elpakoltam ruháimat. Elől maradt háló ingemmel sétáltam a fürdőszobába, ahol gyorsan megfürödtem. Visszamentem a szobánkba, ahol Manuel az ágyon ült. Bemásztam oda, mire a szőke férfi rám nézett. Elfordítottam a fejemet, mert kicsit haragudtam Manura, hogy visszavisz Németországba.

Magam mellől mozgolódást érzékeltem, aztán egy leheletett a nyakamon. Balra fordítottam a fejemet, mire Manuel csillogó szemeibe néztem bele. Manu lassan nyakamhoz hajolt és érzéki csókot lehelt rá, aztán egyre többet.

-Manuel...-nevettem fel halkan, mivel borostája csikizte nyakamat. A férfi az ölébe rántott, majd újra nyakamat kezdte ostromolni, de ez nem sokáig tartott, mert ajkaink egymásra találtak és forró táncot kezdtek járni. Manuel keze fel-lejárt oldalamon. Ujjai lassan bekúsztak háló ingem alá, de megállítottam.-Most ne...-toltam el magamtól. Manu kicsit szomorkásan nézett, majd leemelt öléből és az ágry tett.

-Szeretlek!-nyomott egy csókot ajkaimra.

-Én is téged!-bújtam hozzá. Lehunytam szemeimet, majd lassan álomba merültem.