Szerelem a háborúban |Manuel Neuer| ✔

×11×

Beljebb lépdeltem a házban, de mikor a nappaliba értem két nem várt vendég fogadott.

Nagy szemekkel néztem, az éppen engem méregető katonákat.

-Mit akarnak?-remegett meg a hangom. Szerencsére Manuel elmondta a neveiket, ezért azzal nem kellett szenvednem, hogy még azt is megkérdezzem.

-Tudjuk a kis titkod!-vigyorgott Kimmich.

-Nem tudom, miről beszél!-mondtam.

-Arról, hogy ameddig a többiek kint szenvednek, te ott bent pihensz és Manuellel szeremeskedsz!-mondta el Götze.

-És, ha nem akarod, hogy Manuelnek baja essen, vagy kederüljön, akkor meg kell tenned valamit!-fejezte be Kimmich.

-Mit?-kérdeztem félve.

-Oh, kicsi Antonina nyugalom...-simított végig arcomon Joshua.

Elrántottam a fejem, mire felnevettek, majd hirtelen elkomorultak.

-Most szépen megmutatod a hálószobát!-szegett rám pisztolyt Mario.

Hirtelen gyorsan kezdett verni a szívem, tenyereim izzadni kezdtek, ahogy a kis tárgyra néztem. Lassan elindultam a lépcső felé, ami ahogy ráléptem nyikorgni kezdett. Lábujjhegyen lépdeltem fel a lépcsőn, majd ahogy felértem a lépcsőn a hálószobába, ahol egy ágy és egy szekrény állt. Hallottam, hogy Götze elrakja a pisztolyt, majd megszólal.

-Most szépen vedd le a blúzod!-mondta.

Remegő kezekkel nyúltam a ruha darab felső gombjához, amit lassan gomboltam ki, míg a szememben könnyek gyűltek. Annyira éreztem, hogy baj lesz! Lassan gomboltam ki az utolsó gombot is, de magamon hagytam a vékony anyagot.

-Vedd le!-szólt rám idegesen Kimmich. Remegve vettem le magamról, míg kezeimmel magamat takartam.-Tedd le a kezeidet!-szólt idegesen, mire elvettem mellkasom elől kezeimet.

-Már értem, miért tetszik Manuelnek.-nevetett fel Götze. Szemeimből könnyek kezdtek potyogni.-Oh, babám nem kell sírnod! Még nem tettünk veled semmit!-mondta Mario, mire rendesen felbőgtem.

-Kérlek, hagyjanak békén!-motyogtam.

-Nem, nem!-vigyorgott Joshua.-Vedd le a szoknyád!-parancsolt rám. Félve nyúltam a szoknyámhoz, aztán lassan toltam le. A ruha darab a térdemtől kezdve gyorsan zuhant a földre. Testemet már csak a fehérnemű takart.

Valki felemelt, mire felszisszentem a két hideg kéz hatására, ami átkarolta derekam. Felnéztem, hogy kicipel, mire Götze arcát pillantottam meg. Egészen az ágyik cipelt, amire rárakott. Aztán megláttam, ahogy ketté vágja a szoknyám egy bicskával.

-Götze!-dobta oda az egyik részét. Mario elkapta, majd felemelte az egyik kezem és az ágyhoz kötötte.

-Mit csinál?-néztem fel rá. Rám emelte tekintetét. Barna szemei most kicsit sötétebben csillogtak.

-Kikötlek, ne hogy megszökj!-mondta.

Aztán Kimmich a blúzomból is levágott egy darabot. Mario most azzal kötötte meg a másik kezem. Joshua-ára néztem, akin már nem volt az inge. Felsőteste izmos volt, de nem hittem, hogy egy katona ennyire erős. Mario felkelt mellőlem, mire rákaptam a tekintetem. Kigombolta ingjét, ezzel megmutatva az ő izmos felsőtestét. Kezdtem egyre jobban megilyedni.

-Na nézzük mennyit bírsz!-ült le mellém Kimmich. Értetlenkedve néztem rá. Nadrág zsebéből elővett egy bicskát, mire kikerekedett szemekkel néztem rá. Kinyitotta és végig húzta combomon, mire abból ömleni kezdett vér. Hangosan felsikítottam és sírni kezdtem.-Bírod te ezt kicsem!-vigyorgott rám. Oldalamhoz vezette és levágta a melltartóm. Kezeim automatikusan el akarta takarni testem, de helyette a ruha rászorult a kezemre, mire felszisszentem.

Joshua megint felkelt és Mario megint mellém került. Egész testét, csak az alsónadrága takarta. Hangosan felbőgtem, ahogy kezei legnemesebb testrészem felé indul.

-Csend!-kiáltott rám Mario, mire próbáltam halkan szipogni. Lassan kezdte lehúzni bugyim, míg én próbáltam összezárni a lábam.-Na, na, na, hercegnőm!-feszítette szét a lábam és azok közé telepedett.

-Kérlek ne tegye ezt!-sírtam. Mario lehúzta magáról az utolsó ruha darabját, mire bennem ragadt a levegő. Mario lefogta a combom és belém tolta magát. Hangosan felsikítottam és összeszorítottam szemeimet.

-Csend édesem!-fogta be a szám Mario. Gyorsan mozogni kezdett, mire én még jobban sírni kezdtem. Hangosan sírtam, míg Mario csak zihált, majd pár pillanattal később kihúzódott.-Tiéd lehet Joshua!-kezdett öltözni. A másik katona egyből lehúzta magáról alsótestét takaró anyagot, mire összeszorítottam szemeimet.

Éreztem, hogy besüppedt mellettem az ágy, majd újra belém hasított a fájdalom. A matracot kezdtem markolászni fájdalmamban. Kimmich egyre jobban mozgott. Hangosan sírtam, míg szemeimet csak összeszorítottam. Pár perccel később Kimmich is ott hagyott. Kinyitottam a szemeim és tekintetem a két férfira vezettem, akik az ágy mellett álltak.

-Meg kellene jelölni!-mondta Mario.

-Jó ötlet!-gondolkozott Joshua majd elővett egy bicskát.

-Ne! Kérem ne!-csuklott el a hangom. Elvágta a kezeimet vágó ruha darabokat, mire próbáltam védekezni. Kezeimet Joshua vállához tettem és próbáltam eltolni magamtól.

-Mari segíts!-szólt a másik katonának, aki hozzánk lépett és lefogta kezeimet.-Fordítsd a hátára!-mondta Joshua. Mario hasamra fordított. Aztán megéreztem a hideg pengét a hátamon. Kimmich nem túl gyengén belém véste a kést. Hangosan felsikítottam, mire Götze befogta a szám. Pár perccel később mindketten felálltak és ott hagytak. Meztelenül az ágyon, megszégyenítve és elvéve áz egyetlen dolgot, ami soha az életemben nem kapok vissza majd.

Hú el se tudjátok képzelni, hogy milyen nehéz volt ezt a részt megírni! Nem rég szakítottam a barátommal egy ilyen ügy miatt. Nem nagyon akarok elmesélni ezt, mert nehéz ez nekem. De most végre sikerült megírnom ezt a részt. Ha tetszett kérlek kommentelj, csillagozz.💜