Focista és a stréber

1. Fejezet

   Az ébresztőm hangjára keltem. Sajnos vége a nyárnak. Felkeltem és megcsináltam a reggeli rutinomat. (Fogmosás, felöltözés, hajamat megcsinálni.) Ezután lementem megcsináltam a reggelit. Jól gondoltam, a bátyám még alszik. Anya már rég elment, mert nagyon korán bekellet mennie dolgozni.
   Már bekevertem a palacsinta tésztát és éppen sütöttem mikor meghallottam, hogy Nick jön le a lépcsőn.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Jó reggelt, húgi! - köszönt vissza.
- Kérsz palacsintát?
- Igen kérek. Mennyi az idő?
- 7 óra. Van kb. fél órád, hogy elkészülj, mert le fogjuk késni a buszt. - mondtam és oda tettem elé a palacsintát.
- Jó, rendben. Megeszem és készülök.
   Miután megettük a reggelit. Én elmosogattam, Nick meg elment elkészülni. Már rége elmosogattam, és el is pakoltam, de Nick még mindig nem volt kész.
- Nick gyere már, le fogjuk késni a buszt! - kiáltottam fel.
- Jövök, jövök! - válaszolt vissza és már lent is volt.
- Na végre. Ha lekéssük a te hibád lesz.
   Elmentünk a buszmegállóba. Pont időben érkeztünk így nem késtük le a buszt. Kb. 30 perc volt az út. Mikor megérkeztünk leszálltunk és elsétáltunk a suliba. Megöleltem a bátyámat és bementem az épületbe.
   Ma hat órám lesz. Nem lesz nehéz nap annyira. Bementem a terembe és leültem az egyik hátsó padba. Inkább az olyan visszahúzódó lány vagyok és ezért nincsenek nagyon barátaim. Vannak akik kedvesek velem és néha váltunk pár szót, de úgy nincsen olyan ember akivel annyira jóba lennék.
   Gyorsan elment ez a nap. Ma este lesz a döntő meccs a suli focicsapatának. Persze, hogy elmegyek, hisz a bátyjám a csapatkapitány (meg persze nincs jobb dolgom).
A sulinak van egy focipályája és ott lesz a meccs. Fél óra és kezdődik. Rettentő sokan vannak.

*~*~*~*~*~*

   Nick lőtt két gólt és ezzel nyert a csapat. Mivel ez egy bajnoki meccs döntője volt, így sokkal értékesebb nyereményt kaptott a nyertes csapat. Minden játékos kapott két jegyet az El Clasicora* (gondolom azért kettőt, hogy ne csak a csapat menjen hanem más is). A meccs után haza mentünk. Kinyitottam az ajtót.
- Szia anya! - köszöntem.
- Sziasztok! Milyen volt a meccs? - kérdezte anya.
- Jó volt. Nyertünk! - mondta büszkén Nick.
- De jó! Nagyon ügyesek vagytok! - mondta anya és oda ment, hogy adjon egy ölelést a bátyámnak.
   Én mentem a hűtő felé, hogy kivegyek valami kaját. Éhen halok. Kivettem egy pizza szeletet, mert tegnap rendeltünk pizzát és maradt belőle még. Kivettem egy tányért és leültem az egyik bárszékre. Éppen ettem a pizzát mikor Nick elém rakta a jegyet amit kaptak.
- Ezt miért nekem adod? - kérdeztem meglepetten.
- Jaj ne játsszad magad, tudom, hogy odáig vagy Neymar-ért.
- Ez nem is igaz! - mondtam és közben tuti, hogy olyan piros lettem, mint a paradicsom.
- Akkor a szekrényedbe lévő ,,szentély" micsoda? Talán dísznek vannak Neymar-os posztereid ott? - mondta nevetve.
- Te komoly, hogy kutakodtál a cuccim között? Nicholas Diamond ez nem szép dolog! - mondtam felháborodottan, bár igazából tökre igaza volt. Imádom Neymar-t.
- Na akkor kell a jegy Emily vagy nem?
- Naná, hogy kell a jegy! Tényleg odáig vagyok Neymar-ért.
- Akkor itt van. Hétvégen lesz a meccs.
- Nagyon köszönöm! - mondtam és megöleltem. Tényleg ő a világ legjobb testvére.
   Miután megettem a pizzát felmentem a szobámba és oda tettem a jegyet ahol a Neymar-os cuccim vannak, vagy ahogy Nick fogalmaz a ,,szentély"-embe. Nagyon örülök, hogy láthatom élőben majd őt. Bár Barcelona-ban élünk soha nem láttam még egyik focistát sem élőben. Remélem sikerül egy autógrammot kérnem Neymar-tól.
   Miután visszatértem a valóságba az álmodozásomból, neki álltam a leckének. Aztán megnéztem egy filmet. Mikor vége lett elmentem fürdeni és aztán aludni, mert holnap suli.

*El Clasico: Barcelona-Real Madrid mérkőzés

Sziasztok!
Itt az első fejezet az új könyvemnek. Tudom nem lett valami hosszú és nem a legjobb, de próbálok minél jobbat írni. Remélem tetszik.☺️ Voteoljatok és kommenteljetek, hogy tudjam, hogy valakinek tetszik❤️