Focista és a stréber

10. Fejezet

,,Behunytam a szemeim, és gondolkodtam.''

   Reggel, mikor felkeltem abban tudtam csak bízni, hogy ez egy rossz álom volt, de nem.
   Felkeltem odasétáltam az ablakhoz majd kihúztam a függönyt. A napsütéses reggel tárult elém, viszont bennem egyáltalán nincsen napsütés. Inkább amolyan csendesen zuhogó eső van.
   Lassan elsétáltam a fürdőszobába, megmostam a fogam és az arcom, majd a ruhásszekrényem felé vettem az irányt. Kinyitottam, majd kiválasztottam egy pólót és egy nadrágot. Felvettem az említett ruhadarabokat, és lementen a konyhába. Ma egyáltalán nincs kedvem suliba menni. A tegnap készült lesi fotók, meg a tegnap történtek után nem. Inkább itthon maradnék.
Mikor leértem a lépcsőn Nick a TV-t nézte. Ránéztem a képernyőre és elém tárult a tegnap készült kép. Neymar fogja a kezem, kicsit levagyok maradva, levan hajtva a fejem nem nézek fel, de így is tudni lehet, hogy sírok és nincs valami rendben. Hát ez nagyszerű. Már mindenki tudja. Vajon az igazságot is tudjak? Hát kétlem.
   Elmentem a konyhába, készítettem egy kávét. Miután megittam elindultam a suliba. Sejtettem. Ahogy végig sétáltam a folyosón megbámultak, majd összesúgtak. Nagyon szar érzés, de hát mit tudok ellene tenni. Az élet már csak ilyen. Elsétáltam a szekrényemhez, kivettem a könyveim, majd beültem az első órámra. Egész nap így telt el. Semmi érdekes sem történt, azon kívül, hogy senki hozzám se szólt, kivéve Szandrát. Ő érdeklődött a történtek iránt. Aranyos tőle bár nem hiszem, hogy szeretnék bárkivel is beszélni erről.
   A nap gyorsan eltelt, és már haza felé tartok a busszal. Kinyitottam a bejárati ajtót, levettem a cipőmet, majd felmenten a szobámba. Mikor az ágyam felé vettem az irányt volt rajta egy levél. Leültem az ágyra, majd kezembe vettem a levelet. A borítékon az állt, hogy Emily-nek. Szépen kibontottam, kihajtottam a lapot majd olvasni kezdtem:

,,Kedves Emily!
Sajnálom a tegnap történteket, tényleg nagyon. Nem akartam, hogy ez legyen. Én tényleg nagyon kedvellek téged, de meg kell értened, hogy nem lehetünk együtt. Ma este utazom Párizsba, és szeretném, hogy elgyere a reptérre. Szeretném, hogy ne haraggal váljunk el. Várlak  a reptéren, remélem eljössz. 9-kor.
Neymar"

   Ez nagyon aranyos tőle. Én azt hittem, hogy már el is felejtett és, hogy már el is ment. De nem. Itt van még, és szeretne találkozni. De lehet ez nem a legjobb ötlet, hisz talán úgy nehezebb lesz elválni. Az ajtó nyíli és anya lép be rajta.
- Szia Kincsem! - mondta, majd becsukta maga mögött az ajtót.
Oda jött hozzám és leült mellém. Átölet, én meg sírva fakadtam.
- Nincsen semmi baj. Minden rendben lesz. - mondta.
- Anya...
- Igen?
- Mikor hozta ezt a levelet? - kérdezte.
- Amikor jöttem haza az ajtóban volt. A te neved állt rajta így behoztam a szobádba. Gondoltam, hogy ő küldte. - mondta.
- Elmenjek? - kérdeztem anyukámtól.
- Te döntesz, de szerintem el kéne menned. Ez a legjobb módja, hogy eltudj tőle búcsúzni.
- Aztán lehet jól alakulnak a dolgok és tartjátok a kapcsolatot majd. - mondta.
- Rendben. Köszönöm,te vagy a legjobb anya. - válaszoltam és megöleltem őt.
   Anya vissza ölelt, majd kiment a szobámból. Lehet el kéne mennem. Lefeküdtem és behunytam a szemem. El is aludhattam, mert arra keltem, hogy kiabálnak nekem. Ránéztem a telefonomra. Úristen fél kilenc van. El fogok késni. Igen úgy döntöttem, hogy elmegyek.
   Sietve keltem ki az ágyból, gyorsan rendbe szedtem magam, majd kimentem a konyhába. Anyu főzött éppen a bátyám meg a TV-t nézte. Háromnegyed kilenc van. Gyorsan felvettem a cipőm, megnéztem magam a tükörben majd elköszöntem.
- Emily! Várj! Busszal nem érsz oda! Elviszlek kocsival! - kiabálta anyám utánam.
- Akkor siessél! - kiabáltam vissza.
   Anyum már vette is a cipőjét, a főzést rábízta Nick-re, és mentünk is a reptérre. 10 perc múlva kilenc és még mindig nem vagyunk ott.
   Az óra 20:55-at mutatott, mikor kiszálltam a kocsiból. Amilyen gyorsan csak tudtam futottam be. Valami elkülönített részen vannak a magán repülők. Nagyon sokan vannak itt. Mindenki fotózik.
- Hölgyem ide nem mehet be. - mondta egy biztonsági őr.
- Kérem engedjen be. Nem látja ki vagyok? - kérdeztem kétségbe esetten.
- Maga Neymar barátnője? - kérdezte.
- Igen valahogy úgy, kérem engedjen be. - kérleltem.
- Rendben menjen. Siessen nehogy el késsen. - mondta.
- Köszönöm. - válaszoltam, majd futottam.
Ott van a repülő. Neymar éppen sétál fel. Még hátra nézett, és láttam a csalódottságot a szemében.
- Neymar! - kiáltottam.
   Megfordult, és mikor meglátott elmosolyodott, majd felém futott. Felemelt, megforgatott a levegőben, majd mikor letett megcsókolt. Életem legszebb pillanata volt. Soha nem akartam, hogy vége legyen, de sajnos vége volt. Lassan elváltak ajkaink, és vissza csöppentem a valóságba. Kattogó kamerák és sikítozó tömeg.
- Emily! Hát eljöttél. Tényleg sajnálok mindent... - kezdett bele, de én megszakítottam.
- Nincsen semmi baj. Minden rendben van. Örülök, hogy találkoztunk, de most már menj, el fogsz késni. - mondtam majd megöleltem.
- Ígérd meg, hogy tartjuk a kapcsolatot. - mondta.
- Megígérem. - válaszoltam.
   Megszorította a kezem, adott egy utolsó csókot és futott a repülőgéphez. Mielőtt beszállt volna az említett járműbe vissza nézett rám.
- Szeretlek Emily Diamond!
- Én is téged Neymar da Silva Santos Júnior!
   Majd beszállt a repülőbe, és elment.

Sziasztok!
Végre rész.😂😂 Annyit ígérgettem már, de itt van. És hát gondolom észrevetettek, hogy vége is van. Sajnálom, de a történetnek vége. Remélem tetszett nektek ez a rész is és maga a történet is. Köszönöm, hogy olvastátok. ❤️❤️(Lehet lesz még egy lezárásos rész is.)