Focista és a stréber

2. Fejezet

,,Mikor vége lett elmentem fürdeni és aztán aludni, mert holnap suli."

   Mit minden reggel ez is úgy indult, ahogy a többi. Csak rejtélyes módon a bátyám előbb fölkelt, mint én. Ez hogy lehet?
- Jó reggelt húgi! - köszönt Nick.
- Jó reggelt! - köszöntem én is, aztán leültem az egyik bárszékre.
- Miért nézel így? - kérdezte nevetve.
- Csak csodálkozom, hogy,hogy bírtál ilyen korán felkelni.
- Nem tudom egyszerűen minél hamarabb szeretném, hogy vége legyen ennek a napnak és mehessünk holnap a meccsre.
- Ohh tényleg holnap lesz a meccs. - mondtam vidáman.
   Miután megettük a reggelit anya elvitt minket a suliba. (Ma nem kellet olyan korán bemennie dolgozni.)
   Besétáltam az épületbe és elmentem a szekrényemhez. Mint mindig senki rám sem hederített. Egyszerűen észre se vettek. Pedig azt hinné az ember, hogy ha egy menő srác testvére vagy akkor te is menő leszel. Pedig ez nem így van.
   Kivettem a könyveimet a szekrényből és bementem az első órámra. Ma két dolgozatot is írtunk. Szerintem jól sikerültek, de majd kiderül.
   Órák után mentem volna a szokásos tanuló helyemre ( az egyik közeli parkba), mikor utánam kiáltott valaki:
- Hé Emily! Hallom te mész a meccsre. - mondta egy mély hang.
   Én nem figyeltem fel rá csak mentem tovább. Nem akarok én itt bajba keveredni. Inkább hagyom ezeket a "nagymenő" fiúkat. De ő elkapta a kezem és maga felé fordított.
- Mi lenne ha oda adnád nekem a jegyedet? - kérdezte.
- Sajnálom, de nem adhatom oda meg egyébként sincs nálam. - mondtam és kivettem a kezemet a kezéből és elsétáltam.
   Ő utánam kiáltott még valamit, de azt figyelmen kívül hagytam.
   Elmentem a legközelebbi parkba. Leültem egy padhoz, kipakoltam a könyveimet, majd megírtam a leckémet. Miután végeztem elpakoltam a könyveke a táskámba. Miközben cipzáraztam be a táskámat egy lány jött oda hozzám.
- Szia! Leülhetek? - kérdezte.
- Szia! Persze. - mondtam és velem szemben lévő helyre mutattam.
- Alexandra vagyok. De csak szólíts Szandrának. - mondta mosolyogva és kezet nyújtott.
- Emily. - mondtam és elfogadtam a kézfogást.
- Egy suliba járunk nem? - kérdezte.
   Őszíntén nem nagyon figyelem az embereket a suliban, de ő tényleg nagyon ismerős nekem.
- Igen egy suliba járunk. - válaszoltam a kérdésére. - Miért kérdezed?
- Azért, mert ismerős voltál nekem. - mondta.
- Aha.
   Még beszélgettünk pár szót, de el kellet mennie edzésre.
- Örülök, hogy megismertelek. Szia! - mondta.
   Én is elköszöntem majd elment. Nagyon kedves lánynak tűnik. Remélem egy nap barátok lehetünk.
   Néhány percig még gondolkodtam aztán felvettem a táskám a hátamra és haza mentem.
   A busz szerencsére nem késett. Leszálltam az egyik megállónál és haza sétáltam.
- Sziasztok! - köszöntem.
   Nem jött válasz, szóval becsuktam magam mögött az ajtót, levettem a cipőmet és elmentem kerestem valami kaját. Megvajaztam egy kenyeret és leültem az egyik bárszékre.
- Szia húgi! - köszönt Nick.
- Szia! - köszöntem én is.
- Milyen volt a napod? - kérdezte és elment a hűtőhöz.
- Jó volt. Megismertem egy lányt.
- Az jó. Legalább szereztél egy barátot.
- És neked? - kérdeztem.
- Szar.
- Hát jó. Ha nem bánod nem akarom meghallgatni, hogy miért. - mondtam nevetve.
- Rendben. - mondta Nick is nevetve.
   Elmosogattam a tányéromat és felmentem a szobámba. Lefeküdtem az ágyra és bekapcsoltam Justin Bieber legújabb albumát. Nem vagyok oda ezért a nyálgépért, de azért van egy albuma ami elnyerte a tetszésemet.
Elmentem fürdeni és lefeküdtem aludni.

Sziasztok!
Itt a második fejezet. Remélem ez is tetszett. Ez se lett valami hosszú, de igyekszem hosszabbat írni.☺️ Vote-oljatok és kommenteljetek.😘