Focista és a stréber

5. Fejezet

,,Átjárt a melegség, ahogyan a karjai közé zárt."

   Nem tudtam egy szót se szólni. Csak némán ültem és élveztem az ölelését. És ezt a gyönyörű pillanatot mi is rontaná el ha nem a vakuk villanása. Paparazzik. Na ez nagyszerű már csak ez hiányzott.
- Ki ez a lány?
- A barátnőd?
- Hogy hívják?
- Mikor ismertétek meg egymást?
És még millió egy ehhez hasonló kérdések hangoztak el. Rettentő nagy nyüzsgés lett körülöttünk. Neymar eltátogott egy sajnálomot. Amilyen gyorsan csak tudtam összepakoltam, és elkezdtünk menekülni a tömeg elől. Nem jártunk sikerrel, mert jöttek utánunk. Neymar felhívta az egyik testőrét. A telefonbeszélgetésből megtudtam, hogy kb. 10 perc és itt van. Hát mivel más választásunk nem volt ezért vártunk. Szerencsére az a 10 perc gyorsan eltelt.
   Egy fekete kocsi állt meg előttünk. Ney kinyitotta nekem az ajtót. Előbb én majd ő szállt be a kocsiba. Bekapcsoltam a biztonsági övet.
- Sajnálom... - kezdte.
- Semmi baj. - mondtam és egy mosolyt erőltettem az arcomra.
- Minden az én hibám. Teljesen elfeledkeztem róla, hogy mindenhova követnek. - folytatta.
- Nem baj. Nincs semmi.
- De van. Lefotóztak. Figyeld meg ki fognak találni mellé egy storyt és holnap ez lesz az újságokban. Lehet, hogy címlapra is kerülünk. Miattam nem lesz többet magánéleted. - mondta.
   Úgy látom ez tényleg nagyon bántja őt. Eddig sem vettek észre soha szerintem most sem fognak. Nem kellene így aggódnia.
- Figyelj. Lesz ami lesz. Engem igazából nem teljesen izgat. Én örülök, hogy megismertelek. Nagyon boldoggá tettél. Tudod milyen régóta figyelem a játékodat, a cselidet, a góljaidat? Egyszerűen úgy bánsz azzal a labdával, hogy azt szavakba se lehet önteni. Varázsolsz. - mondtam.
- Köszönöm. - mondta.
   De jó végre sikerült elterelnem a témát másra. Remélem nem lesz semmi gáz és minden rendben lesz.
   A kocsi megállt. Neymar kiszállt és udvariasan tartotta nekem az ajtót. Megvárta amíg kiszálltam és becsukta az ajtót.
   Megkerestem a kulcsaimat és kinyitottam a bejárati ajtót.
- Gyere nyugodtan be! - mondtam és felkapcsoltam a villanyt.
- Nagyon aranyos vagy, de nekem mennem kell, meg nem lesz jó, ha sokat látnak együtt minket. - mondta.
- Szia Kicsim kivel beszélgetsz? - hallatszott egy hang.
- Szia! - mondtam majd beljebb mentem és húztam magam után Neymar-t.
   Anya éppen főzött a konyhában, a bátyám meg ült a konyhapultnál.
- Szia húgi! - mondta és megölelt. - Úristen! Nem hiszem el! Ő itt!!
- Jó estét! - mondta kedvesen Neymar.
- Te most komoly, hogy Neymar vagy? - kérdezte a Nick.
- Nem. Hallod ő itt csak egy vadidegen aki rettentően hasonlít rá. - mondtam szarkasztikusan, de közben elnevettem magam.
- Gyere ülj le ide. Vacsizz velünk. Emily négy személyre teríts! - mondta anya.
- Ohh nem kell. Ne fáradozzanak miattam. - mondta Ney.
- Ez nem fáradság maradj nyugodtan, szívesen látunk nálunk. - mondta anya.
   Nagy nehezen anya valahogy rávette a focistát és velünk vacsizott. Nagyon jól telt ez az este. Ennél jobb estém nem is volt. Az FCB játékosa nálunk vacsorázott. Ilyen nem mindenkinek adatik meg az életben. Az tetszett benne nagyon, hogy úgy viselkedett, mint egy átlagos ember. Nem is lehetett érezni, hogy ő egy híres személy. Ugyan úgy viselkedtünk vele, mint bárki mással és láttam rajta, hogy ez tetszik neki.
   - Köszönöm a vacsorát Mrs. Diamond. Nagyon finom volt. - mondta Neymar.
- Nincs mit. Gyere máskor is. - monda anya mosolyogva.
- Megyek kikísérem. - mondtam és felálltam az asztaltól.
- Rendben kicsim.
- Viszontlátásra! További szép estét! - köszönt el Ney.
   Kimentünk a konyhából, egyenesen az előszobába. Felkapcsoltam a kinti villanyt hisz már sötét van. Megálltam az ajtóban és néztem, hogy felveszi a kabátját. Annyira helyes. Észre vette, hogy nézem szóval gyorsan leszegeztem a tekintetem.
   - Tényleg nagyon szépen köszönöm ezt a csodás vacsorát. Nagyon jó veled lenni. És sajnálom ezt a paparazzis incidenst is. - mondta.
- Nincs mit a vacsit. Én is nagyon jól éreztem veled magam. Semmi baj majd megoldódik. Minden jóra fog fordulni hidd el. - mondtam.
   Neymar kinyitotta az ajtót. Oda sétáltam, hogy majd becsukom ha elment. Még mielőtt elment volna oda fordult hozzám.
- Jó éjszakát! - mondta és egy puszit nyomott az arcomra.
- Jó-jó éjt! - mondtam dadogva.
   Csak álltam az ajtóban és néztem ahogyan el megy. El sem hiszem, hogy megpuszilta az arcomat.

Sziasztok!
Remélem tetszett ez a rész. Nagyon örülök, hogy ennyiteket érdeki ez a történet. Nagyon köszönöm ezt a 413 olvasót. Remélem velem maradtok a folytatásban is. Puszi😘 És Boldog Karácsonyt így utólag🎄❤️