The Maze Runner ~ horoszkóp [BEFEJEZETT]

3k-s köszönetrész

Senki sem tudja, mi volt az Útvesztő előtt. Legalábbis a régi Tiszttársak nem tudják,  de van két különleges ember, akik tudják. Sőt, ők ott is dolgoztak.

Teresa és Thomas mindenki szerint tehetségesek voltak. Miért is ne hinnénk nekik? Thomas építette az A csoportnak az Útvesztőt. Teresa pedig hitt a VESZETT-ben. Hitt abban, hogy a gyógymódot meg fogják találni. Ehhez az ő segítsége is kellett.

E két ember között furcsa kapcsolat volt: tudtak telepatikusan kommunikálni. Ezt a képességüket sokat kellett gyakorolniuk, ugyanis nem volt ez olyan könnyű, mint látszott. 

Nemcsak ez a kapcsolat lappangott köztük; talán szerelmesek is voltak egymásba, bár ezt nem mondhatom biztosnak. Gyerekkoruk óta össze voltak zárva, és mint tudjuk, a két legjobb barát közül az egyik tag, főleg fiú-lány között, többet fog majd érezni a barátságnál. Lehet, hogy akibe a másik iránt táplált érzelmek voltak, az eltitkolta. Ó, de milyen jól.

Thomas már kezdett rájönni arra, hogy a VESZETT mégsem egy olyan jó szervezet. "Halogatják az elkerülhetetlent." - állította. Igaza is volt, csak akkor ezt még nem láttuk be. Nem láttuk a jövőt, azt, hogy mit tartogat a számunkra, de én sejtettem. 

Jól is gondoltam.

Thomason már látszott, hogy piszkálja a csőrét ez az egész. Nézte, ahogyan a teszteket végezték az A csoport tagjain, látta, hogyan küldik őket a Tisztásra, arra a helyre, amit ő tervezett. Tetszenie kellett volna neki, de mégsem nyerte el a bizalmát.

Már amikor először találkoztam vele, és mélyültem el a tanításaiban, akkor láttam, hogy milyen is ő valójában. Lázadó típus, aki bármit megtenne a barátaiért. Mindenkit meg akar menteni, akit csak lehet és aki közel áll hozzá. Mit lehet ez ellen tenni? Semmit. Ő ilyen, és ezt semmi áron nem lehet megváltoztatni. 

Végig be volt zárva a VESZETT kapui mögé, vagy úgy, hogy velünk dolgozott, vagy úgy, hogy rajta dolgoztunk. Ez természetes, hogy ki akar jutni.

Ez nem az ő élete, ő nem ilyet akart. Ezért egy napon úgy döntött, hogy elárulja a mi szervezetünket. Nem hibáztatom emiatt. Valószínűleg én is ezt tettem volna a helyében. Csak aztán nem nagyon sikerült neki. 

Nem szerette nézni, ahogyan kínozzuk a Tisztáson élőket. 

De hát mint tudjuk, az élet nem kívánságműsor. 

Felküldtük a Tisztásra. Onnantól fenekestül megváltozott az élete.

Milyen rémült volt az odaérkezésekor: még a nevére sem emlékezett. Viszont miután betette a lábát az Útvesztőbe, azóta megállíthatatlan, azóta ő a vezér, akit mindenki követ. 

Miután az Útvesztőből kijutottak a Perzseltföldre, az volt ám az igazi móka. Ahogyan Teresa, akiben évekig bízott meg, átverte. Erről remélem nem is kell több mindent mondanom, épp elég volt végigkísérni ezt a szörnyű kalandját Thomasnak. 

Mikor eljött az Utolsó Városba, azzal nagyon meglepett. Fel akarta adni magát nekünk, de onnan is kijutott. Hisz ez csak egy csapda volt. Ekkor láttam be, hogy nem kell ellene, ellenük harcolnunk.  A vírus már mindenhol ott volt, már nem lehetett senkinek sem segíteni, még akkor sem, amikor már lehet, hogy végre megtaláltuk volna a gyógymódot.

Ekkor láttam jónak, hogy segítek neki kijutni ebből a borzalmas helyzetből és helyről: megmutattam neki, hogyan tudja kijuttatni a többi Immunist. Mentse meg azokat, akiket csak meg lehet menteni. 

Igaz, a legjobb barátján nem tudott segíteni, miatta még mindig bűntudata van Thomasnak.

Sok barátja meghalt, főleg azok, akik nagyon közel álltak hozzá. De a múlton már senki nem tud változtatni.

Itt lett vége a szenvedésnek. 

Eljutottak a szigetre, új élet megkezdésének a reményében. 

Dr. Ava Paige