BSD ~egypercesek

"Érzelmek nélkül" (Akutagawa x Chuuya )

Akutagawa mindenre és mindenkire féltékeny volt aki csak Dazai közelébe merészkedett. És ez alól Chuuya sem kapott kivételt. Meg kell hagyni, érdekes dolgokat szül a harag. Ha jobban megismered a másik felet, talán már nem is azt látod, miért haragudsz rá, hanem, hogy miért szereted. Így történt ez velük is.

A kis maffiózó épp feladatait végezte, természetesen gyilkolás nélkül. Sötét éjnek állt elébe, a Holdat sápadt felhők leplezték, a csillagok szintén eltűntek, teljes feketeség lett urrá a kék bolygó felett.
Heves zihálások, halk csapódások, fájdalmas nyekkenések áramlottak ki az egyik szűk sikátor felől, előtte az utcákon alig pár ember mászkált, kihalt volt minden, csendes. Csak néhány kósza kóbor macska sántikált át a kereszteződéseken.

-Elég lesz már?

Sóhajtott fel teljes unalommal hangjában a kalapos, épp egy ellenséget dobott neki a falnak -mi már repedezni kezdett- erejével. Közben bőven akadt ideje rágyújtani is. Tudni illik róla, csak akkor szív egy kis nikotint, mikor stresszes, vagy épp feszült. Ez is egy ilyen alkalom volt. Akadt egy csomó munkája ezen kívül, így nem csoda, ha ezzel mielőbb végezni akar.
De az említett emberek, kik már ugyan félholtra voltak verve, nem adták fel egy könnyen. Mintha valami drogot kaptak volna, vagy energiaitalt, ahányszor padlóra -jelen esetben betonra- kerültek, pár pillanatba telt csupán hogy újra talpra álljanak.
Idegesítette rendesen a vöröskét. Nem akart hinni szemének.

-Most komolyan? Még kértek?

Nehezen ugyan, de eldobta kezéből az alig félig elszívott csikket, kiroppantotta ujjait, s úgy indult neki a felé közelítő embernek.
Már épp ott tartott volna hogy bever neki egyet, mikor egy hangos szó megtörte az eddigi megszokott "csendet".

-Rashōmon!

A hosszú utcaszakasz beleremegett, Chuuya pedig csak arra eszmélt fel, feleslegesen törné magát már az ellenség miatt, hisz mind halottak.
Akutagawa léptei és köhögése hallattszott háta felől, kezeit ökölbe szorítva várta be, majd dühös ábrázattal fordult felé.

-El tudtam volna én is intézni!

Rivallt rá némi megvetéssel, de főként idegességgel. A válasz azonban lesokkolta, ugyanakkor számított rá valamennyire.

-Tudom. De attól még egy napon újra fellázadnának. Így legalább biztosra megyünk vele.

A hideg szavak áthatoltak a kisebb bőrén, tekintete elváltozott, halványan meglapult benne a félelem, hisz volt oka annak, miért nem öl.

-Ha te mondod.-Végül csak ezt sikerült kimotyognia halkan, mire a másik felfigyelt talán túlzottan is. Próbálta leplezni érzéseit, vállait megvonta- Máskor ne avatkozz bele a munkámba.

Aku semleges tekintete, szavainak súlya, már maga a megjelenése is zavaró tényező volt. Mint egy érzések nélküli megrendíthetetlen démon. Gyilkolási technikája is pont olyan volt. Minden egyes áldozatát síri csendben végezte ki, se gyereket, se nőt nem kímélve. Hogy miből adódott ez a ridegsége? Szerintem azt már mindenki tudja. A kiképzések arra tanították, hogy öljön, öljön és öljön. Hogy másra nem használható a képessége. Csak addig jó a maffiának, amig harcképes, és hasznát veszik. Ezért látszólag egy érzéketlen gyilkológép vált belőle. Ám ez koránt sem igaz. Nagyon is voltak, vannak érzései.

-Inkább örülj hogy itt voltam.-Jelentette ki határozottan, s sétált közelebb a kalaposhoz. Ki akarta belőle hozni a meghátrálást. Tudni akarta, hogy ő jobb nála, és még ennek a kis méregzsáknak is van gyengepontja. Ám Chuuya nem adta magát könnyen. Tisztában volt vele mit akar a másik- Nem is értem hogy lehet egy olyan személy a maffia tagja, aki képtelen ölni?

Ez a mondat azonban átfutott agyán. Erre a témára érzékeny. Minden tag  tisztában volt azzal az esettel, mikor ő és Dazai azon az estén leszámoltak egy egész szervezettel. Több száz embernek oltotta ki egyedül az életét, úgy, hogy még csak nem is tudott róla. Ez örökkévalóságig beleégett agyába. Nem tudta kiverni fejéből azt a szörnyű érzést ami egyik pillanatról a másikra szemei elé tárult. A sok hulla, a sok halott. Egyáltalán nem volt képben mi történt. S pár másodperc múlva elsötétült előtte az egész világ.

Mivel nem szólalt meg egy jó ideig, így a fekete sárkány kénytelen volt cselekedni. Kihasználva hogy a másik nem figyel, egy erőteljes mozdulattal megragadta karját, hátracsavarta, s falnak nyomta.

-Figyelmetlen vagy. Soha ne engedd le a védelmedet. Bárkivel is beszélsz, bármi is történik. -Suttogta a vörös fülébe hátulról, teljesen hozzásimult testével, hogy le tudja fogni. Egy halk nyekkenést már kiváltott belőle, de többet akart. Szadista hajlamai előtörtek-Ezt tanultam mióta itt dolgozom. Még a legjobb barátod is lehet az ellenséged.

A kis maffia tag szuszogva pillantott hátra támadójára, próbált volna szabadulni, de ezt lehetetlenné tette számára a karok hiánya. Erejét nem akarta bevetni, sejtette, inkább tudta, hogy nem azért történik mindez hogy megölje. Meghallgatja a kioktatást, hátha akkor kicsit lenyugszik a másik.
De sajnos tévedett. Tovább folytatta, közben egyre több zavarba hozó dolgot művelt vele.

-Mit művelsz? -Akadt ki mikor már derekánál is lejjebb simitott. Jól estek neki a cirógatások, de ennyire azért nem engedékeny, hogy mindent eltűrjön. Csípő tájéka elég érzékeny bármilyen érintésre, ráadásul közben még fülét is megharapta- Elég legyen már..

Meglepettségére Akutagawa elengedte karját, hátrébb lépett tőle. Mély, borzongató hangján szólalt meg, mit csak ritkán használ.

-Legközelebb ha nem védekezel többet csinálok. Még hogy te vagy az egyik legjobb itt..egyedül csak egy áldozatnak tűnsz.

A vörös megfordulva a másik szemeibe nézett, majd ajkaira lassan halvány mosoly ült ki. Tekintete csillogva meredt a fekete íriszekbe, széttárta karjait.

-Most meg mit akarsz?

Pillantott végig a kalaposon kérdőn, tétovázva de közelebb lépett hozzá, tekintetét azonban nem vette le róla. A következő dolog pedig amit észlelt, az már csak egy jó nagy ölelés volt.
Chuuya erősen szorította magához, közben fejét beletemette a másik mellkasába. Nagy levegőket véve szívta be a felső illatát. Várta a viszonzást, vagy rosszabb esetben az ignorálást.
Mikor megérezte a gerincén végigsimító ujjakat mosolya kiszélesedett, szemeit lehunyva élte bele magát abba a pár percbe.

-Idióta..

-----------------------------------------------------------

Na ezt a shippet...valahogy könnyű volt írni 😶
Most pedig a kérdés: DE MIÉRT???