BSD ~egypercesek

Most mit fogsz lépni?

*Dazai Osamu*

Mégis hogyan történt? Hogyan telt el ilyen gyorsan az idő? Tegnap még együtt dolgoztunk, válveltve, egymást védve. Senki és semmi nem tudott minket megállítani.
Emlékszem, esténként mindig a vállamnak dőltél, mikor már elfáradtál. Habár azt mondtad utálsz, csak engem fogadtál el magad mellett. Engem, és senki mást. Hányszor volt olyan, hogy egy harc után ellátad a sebeim, mert én hanyag módon hagytam volna elfertőződni őket? Te térítettél észhez, mikor hülyeséget csináltam. Te állítottál le, te mondtad a szemembe, hogy ez egy baromság. Tőled éreztem először azt az aggódást, amit addig soha. Akármennyire is bántottál a hibáim miatt, akármennyire is külön akartál dolgozni, én mindig melletted voltam.
Még most is, hogy útjaink külön váltak.
Nem telt el úgy óra, se perc, hogy ne lebegett volna szemeim előtt az az időszak. Azok a napok, mikor az idegeiden táncolhattam, s láthattam azt az arcod, amit senki másnak nem fedsz fel. Annyi minden történt, és oly kevés időnk maradt.
Te nem vetted észre, ugye? Nem érzed felém ugyanazt? Vagy csak én nem tudom a tudtodra adni, hogy szeretlek..?
Hisz ez így igaz. Nem tudnék élni a jelenléted nélkül. Mindig, mikor felnézek a csillagokra, vagy akár csak egy lehulló levelet követek tekintetemmel, te jutsz eszembe. Az őszi lombokról, a víz csendességéről, a tenger viharáról, az égbolt kékéről.
Akárhányszor megfordulsz a fejembe, a szívem elkezd iszonyatos sebességgel verni. Mintha csak érted dobogna.
A vérem össze vissza szalatgál testemben, s hirtelen minden mást elfelejtek.
Csak az árulót látod bennem. Csak azt az embert, aki téged azon a napon otthagyott. Nem vetted figyelembe, miért hoztam azt a döntést. Habár nem mondtam el, tudnod kellett volna..
Hisz jól ismersz. Ahogy én is téged. Minden mozdulatod, minden lépésed. Előre tudom, mit fogsz tenni. És most mégse..
Szerettem volna veled beszélni. Együtt tölteni még egy kis időt. Látni az arcod, ahogy a Nap rásüt, a hajadon pedig megcsillan fénye. Érezni a közelséged. Még ha meg is ütsz..én annak is örülni fogok. Legbelül fáj, de egy hamis mosollyal mégis elrejtem előled, mert nem akarom, hogy gyengének nézz.
Vajon..rá fogsz jönni, mit éreztem? Vagy ha nem is..képes leszel megbocsátani nekem?
Hisz rég ismerjük egymást, nem igaz?
Nos..eleget teszek a "vágyaidnak". Nem leszek többé útban senkinek. Jól mondják. Csak pazarlom a kötszert, a felesleges hegekre. Hisz én voltam az, aki ezeket magán ejtette.
Olyan szépen fodrozódik a víz..szinte hívogat. Remélem ezúttal minden rendbejön, és megszűnnek a gondolataim. Hisz nem tudok miattuk aludni. Nem tudok miattuk érezni. Nem tudok miattuk tisztán szeretni.
Csak a saját problémáimat látom. Csak azt, hogy hogyan vessek véget mindennek.
És mégis..te mégis még mindig felül tudsz kerekedni ezeken a gondokon. Elnyomod a bánatot, de helyébe újat raksz. Sokkal fájdalmasabbat, s kínzóbbat.
Kegyetlen vagy..
Azt hiszem, ideje búcsúzni. Végre megszabadulok a nyomasztó emlékektől, a szívemet szorító nyomástól, s minden egyébtől. Egy dolgot azért mégis bánok..téged is el foglak felejteni.
Kíváncsi vagyok, most megmentesz-e...

-----------------------------------------------------------

CinthiaFazekas is írt egy hasonló kis gondolatokkal teli szöveget. Azt is nézzétek meg, ki van egészítve még pár gondolattal. :3