BSD ~egypercesek

Késtél

Késő estére járt. Talán már éjfél is elmúlt. A szobában csak az óra kattogását lehetett hallani, és a kintről beszűrődő, eltompult zsivajt, amit a tizenévesek keltettek az ablak alatt.

A bejárati ajtó halk nyikorgással megadta magát, és az érkezőnek utat adva kitárult.
Nesztelen léptekkel végezte el dolgait, a sötétben is tökéletesen tájékozódva.
Jól ismeri már ezt a helyet.

A konyhából már ugyan lefedve, de étel illatai szöktek ki, megcímezve az érkezőnek. A Tv lenémítva váltogata képkockáit, más és más színekbe öltöztetve így a kanapét.

A háló felé indult.
Az ágyra Holdfátyol vetődött, az ott fekvőt ezzel megvilágítva. Sápadt bőrén csillogott a verejték, szemei alatt halvány karikák rajzolódtak ki.

Elcsigázva, némán telepedett le a matracra, s húzta feljebb a takarót kedvesén. Vállára simított, majd onnan hajába vezette ujjait.

A kis test tüzelt, ajkai enyhén megremegve szedték a levegőt. Tincsei rátapadtak homlokára, s ernyedten terültek szét a párnán.

A fiatalabb egy mély lélegzetvétellel egybekötve lehunyta szemhéjait, hüvelykujjával pedig a másik arcát cirógatta.
Egy fájdalmas mosoly telepedett meg szájzugaiban, mi a későbbiekben is jelen maradt.

Suttogva egyetlen mondatot tudott kiejteni, habár tisztában volt vele, hogy önmagán kívül más nem fogja hallani.

-Megint elkéstem..