Get Loki'd

"Ez nem az én napom"

Útközben elaludhattam, mert nem sokra emlékeztem az őrhelyig tartó útra. Amikor leállt a terepjáró motorja, valaki oldalba bökött, mire felriadtam. Azonnal tudtam, hogy Loki volt az, és azt is, hogy megérkeztünk arra a helyre, amit a sofőr mondott. Fáradtan kászálódtam le a platóról, Loki után. Csak akkor tűnt fel, hogy a terepjáróban volt még az a professzor is, akit Furyval láttam, meg egy ügynök. A Barton nevű férfi ment elől a másik ügynökkel és feltörték a zárat. Nagyon homályosan maradt meg, ami utána történt.
Azt hiszem, a Hydra a S.H.I.E.L.D. ellensége, mert Lokinak nem kellett sokat győzködnie azt a néhány fegyverest, akik az őrhelyen voltak. Lementünk egy föld alatti alagúton át egy kisebb laborba, ahol két professzor vitatkozott. Ők is Loki mellé álltak.
-Kerítsenek valami vágóeszközt!- kiáltotta.
Hamarosan egy halom szerszám gyűlt össze, bennem pedig meghűlt a vér.
Leültem az egyik asztalhoz, a kezemet a táskával az asztalra tettem magam elé,  Barton pedig velem szembe ült, egy flexxel (!) a kezében.
-Az ujjaimat azért hagyja meg, jó? Már úgy hozzámnőttek...- próbáltam oldani a feszültséget.
-Nem vagyok tréfás hangulatomban. -a férfi csak ennyit mondott, bekapcsolta a flexet, én pedig, azt hiszem, becsuktam a szemem.
A süvítő hangot meghallva legszivesebben kirohantam volna onnan. Éreztem a bőrömön az egyre közelítő szelet, hallottam, ahogyan a flex belevág a táska pántjába, aztán a szerszámot kikapcsolták. Sebészi pontossággal lett elvágva a pánt, a csuklóm pedig sértetlenül kiszabadult.
-Meg is volnánk. - szólt kifejezéstelen arccal Barton.
Amint a táska kikerült a kezemről, tudósok átvitték egy másik asztalhoz, felnyitották, megnézték, beszélgetni kezdtek a Tesseractról és arról, hogyan fogják tudni felhasználni Loki tervéhez. Ösztönösen a táska után nyúltam, túl későn. Akkor bújt elő Loki, aki eddig csendben figyelte az eseményeket.
-Köszönöm az együttműködést.- kezdte, de a szavába vágtam.
-A Tesseract az enyém, én szereztem meg, senki sem mondta, hogy magának adom!
-Remek volt magával cseverészni. -mit sem törődve azzal amit mondtam, folytatta.
-Hé, hallotta, amit mondtam? A tesseract az enyém!
- Elég! -emelte fel a hangját. -Nem azért jöttem ide, hogy egy mitugrász miatt feladjam a terveimet!
Látszott rajta, hogy elege van. De akkorra már nekem is elegem volt mindenből.
-Én sem azért kerestem a Tesseractot két évig, hogy egy ... egy.. őrült ellopja az orrom elől!
Loki erre furcsán elmosolyodott. Nem tudtam megfejteni, hogy mire gondolhat. Szótlanul felemelte a jogarát és mellkasomhoz érintette. Nem történt semmi.
-Mi a franc?!? -meglepődve hátraléptem. Loki is meglepődött. -Ez mégis mi akart lenni?
-Ez nem az én napom...-mondta alig hallhatóan.