A nagy bumm

2.6K 172 2
                                    

Néhány percig kellett csak várakoznom a főút mentén, ráadásul alig ment arra egy-két autó. Így nem sokan látták rajtam kívül a Hydra szállító-vadász repülőjét, ami nagy robbajjal ereszkedett az út menti tisztásra. Lenyitották a rámpát, én pedig felszaladtam.
-Üdv. - hallottam Barton hangját. Majd előrekiáltott a pilótának. -Mehetünk!
A rámpa becsukódott és csend támadt.
Loki összes fegyverese ott volt, teljes harci felszerelésben. Barton egy íjat vett elő.
Én csak leültem az egyik ülésre és becsatoltam magam.
Az út csendben telt. Egy idő után odamentem a fegyvekkel teli ládákhoz. Az egyikben megtaláltam a tőrömet, aminek nagyon örültem. Kihúztam a tokjából és megnéztem, mintha először láttam volna, majd a combomra csatoltam.
Ahogyan közeledtünk Amerika felé, egyre idegesebb lettem. Mit fogok mondani Lokinak? Hogyan győzhetném meg? Végig ez járt a fejemben.

-Megtaláltuk. -szólt hátra a pilóta.
Barton erre a rámpára állt, és lenyitotta. Hideg szél csapta meg az arcomat, ijedten néztem fel.
Barton nyílvesszőt tett az idegre, kihúzta az íjat és várt. Kilőtte a nyílvesszőt, majd leeresztette az íját. Pár pillanat múlva hatalmas robbanás rázta meg a hatalmas repülőbázist. Összerezentem, és közelebb menten a rámpához. A levegőben égő alkatrészek repkedtek, füstszag terjengett, a bázis egyik hajtóműve teljesen megsemmisült.
Közelebb repültünk és a fegyvesek sorra leugráltak a rámpáról. A hajamat lófarokba fogtam, aztán utánuk mentem. Addigra felnyitották az egyik csapóajtót és elkezdtek kötélen leereszkedni. Én mentem utoljára. Barton gyorsan kiosztotta a feladatokat, aztán felém fordult:
-Maga velem jön.
Bólintottam és elindultunk. Alig tudtam lépést tartani vele.
Felemelt kézzel jelezte, hogy álljak meg. Egy résen át lepillantott az irányítóközontba, ahol már teljes volt a káosz. Lövések dördültek, kiáltások hallatszódtak. Barton újabb nyílvesszőt vett elő, célzott és lőtt. Kiiktatta a második hajtóművet. Az egész bázis megdőlt, mi pedig tovább mentünk. Botladozva követtem Bartont. Megszédültem, és majd' orra estem a sötétben. Egy csapóajtón leereszkedtünk, aztán egy lépcső következett. Közben kiáltásokat és lövéseket hallottunk, de nekem olyan volt, mintha több kilométerről jöttek volna. Hatalmas ordítás hallatszódott. Meghűlt bennem a vér. Hulk. Hulk itt van a bázison, és elszabadult. Tudtam, mert Loki ezt akarta. A terv része volt. Piros lámpa villogott a fejünk felett, aztán kigyúltak a fények. Úgy tűnik, ezt helyre tudták állítani.
Egyre gyorsabb léptekkel haladtunk. Amikor befordultunk egy sarkon, néhány ügynökkel találtuk szembe magunkat. Barton rögtön behúzott az egyiknek, de nem vett elő fegyvert. Én meg csak álltam ott. Teljesen ledermedtem. Nem akartam én megölni senkit. Kezdtem egyre jobban érezni azt, hogy amit csinálunk, az nagyon nem jó.
Az a néhány ügynök percek múlva a földön hevert, Barton pedig ment tovább, mintha mi sem történt volna. Nagy levegőt vettem és utánarohantam.

Get Loki'dOnde histórias criam vida. Descubra agora